#randompéntek #maratonfutás
Tavaly októberben kezdtem el rendszeresen futni, hogy decemberben megpróbáljam lefutni a félmaratont. Az októberi kezdéskor még öt km egybefüggő kocogás is kihívásnak bizonyult. Szerencsére a rendszeres testmozgás egyre jobbá tette az állóképességem, és egyre tovább tudtam tartani a futólépést, így a decemberi félmaratont sikerült teljesítenem. Akkor éreztem azt, hogy még mindig képes vagyok elérni a kitűzött céljaimat, ha rendszeresen és kitartóan teszek érte. Egy hatalmas löketet kapott a magabiztosságom tavaly év végén.
Aztán úgy döntöttem, hogy ezek a futóesemények nagyon jó kis célok, amik lebeghetnek a szemem előtt, hogy motivált maradjak hosszú távon.
Májusban, egy hirtelen ötlettől vezérelve, beneveztem az októberi maratonra, gondolván, hogy még úgyis van öt hónapom a kemény felkészülésre. Aztán persze jött a nyár, a családlátogatás, kempingezés, tehát a nyári pörgés és a felkészülésem sporadikussá vált. Eljött az ősz, és továbbra sem tudtam túl sok időt szentelni a futásnak nagy bánatomra. Emiatt állandó kétségben toltam magam előtt a döntést, hogy a nevezésemet áttegyem-e 2020-ra vagy sem.
Végül úgy döntöttem, hogy akármi is lesz, megpróbálom idén. Legrosszabb esetben futok egy rövidebb távot egy szép őszi terepen.
Aztán eljött a nap és mégis csak sikerült az egészet teljesítenem. Lassabban értem a 42 km végére, mint szerettem volna. Az eredeti tervem az volt, hogy öt óra alatt muszáj teljesítenem. Viszont az az igazság, hogy nem számoltam a majdnem 1000 méter szintkülönbséggel és azzal sem, hogy a felkészülésem nem mondható igazán komolynak. Emiatt, amikor éreztem, hogy nem lesz meg az öt óra alatti idő, egészen elszomorodtam, aztán vettem egy nagy levegőt és elengedtem az egészet. Így végül 5 óra és 21 perc alatt futottam és sétáltam le a maratoni távot, mindenféle sérülés nélkül. Büszke vagyok, hogy sikerült, mert így legalább tudom, hogy megvan a mentális erőm és az állóképességem, hogy a határaimat feszegessem több mint öt órán keresztül.
A másik szuper dolog pedig, hogy jövőre legalább dolgozhatok azon, hogy megdöntsem a saját rekordomat, ami talán egy kicsit rendszerezettebb felkészüléssel már nem is lesz annyira nehéz.
-Zsuzsi-
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
