Válassza az Oldal lehetőséget

#randompéntek #külföldiszülés

2018.01.12.

#randompéntek #külföldiszülés Egy hónapja megszületett a második lányom, így teljesnek mondhatom az amerikai terhesgondozással, szüléssel kapcsolatos tapasztalataimat.
A terhesség harmadik hónapjában költöztünk az USA-ba, így akkor találkoztam először az itteni orvosommal.
A doktorválasztás szempontjából az volt a legfontosabb, hogy a hozzánk legközelebbi kórházban mihamarabb tudjon fogadni, mert addig még nem volt semmilyen ultrahang a kisbabáról.

Az első találkozás után havonta találkoztam Dr. Polo-val, míg az utolsó másfél hónapban két hetente, majd hetente kellett hozzá járnom. A várandósságom komplikációmentes volt, csupán a végén iktattak be pár extra ultrahangot. Az USA-ban ugyanis, a protokoll szerint, csupán kettő alkalommal vizsgálják a magzatot ultrahanggal a kilenc hónap alatt. Hüvelyi vizsgálat is csupán kétszer történt, a legelején, majd a 36. héten. Egyébként minden orvosi találkozáskor kérdezgettek, hogy hogyan érzem magam, vérnyomást mértek, haskörfogatot mértek, a baba szívhangját meghallgattuk, vizeletmintát teszteltek és adott alkalmakkor vért vettek tőlem. Ezen kívül mindig biztosított az orvos arról, hogyha bármi kérdésem van, akkor nyugodtan kérdezzek akár a baba fejlődésével, saját magammal, illetve a VBAC (császár utáni természetes szülés) vagy az új császármetszés lehetőségeiről, veszélyeiről.
Őszintén, nagyon jó érzés volt, hogy a kezdetektől fogva partnernek, egyenrangú félnek érezhettem magam az orvosi találkozások alkalmával.

randompéntek - külföldi szülés - kis, horgolt babacipők

A vajúdás, szülés során minden a kívánságaim szerint zajlott. Nem próbáltak rábeszélni különféle beavatkozásokra, hogy gyorsuljon a folyamat. Nem volt fájdalomcsillapítás, nem volt oxitocin és nem volt semmiféle fizikai visszaélés az irányomba. Ami pedig a legfontosabb, hogy bár le nem írtam a szüléstervemet, de a kórházba, amikor megérkeztem, akkor összefoglaltam a szülésznőnek, hogy mit szeretnék és mi az, amit el szeretnék kerülni, amennyiben semelyikünk sincs életveszélyben.
Ezekhez maximálisan tartották magukat a nővérek, a szülésznő és az orvos is.
A szülőszobában rengeteg lelki támogatást nyújtottak, a helyzet állandó monitorozása mellett. Igazán sokat adott hozzá az egész szülésélményhez. Természetesen a férjem volt a fő támogatóm mindvégig.
A terhesgondozás alatt látogatott orvosom éppen nem volt ügyeletben, így az egyik kollégája volt jelen a lányom születésekor. Kifogástalannak vélem azt, ahogy velem bánt, beszélt, segített a baba körül és azt, ahogy bevonta a férjemet is a folyamatba.

A vajúdás és szülés végig egy szuper jól felszerelt szülőszobán történt, ahol az E. születése után az aranyóra végeztével még pár órát maradhattunk, majd áttoltak a kórházi szobába, ahol szintén egyedül voltam a kisbabámmal. A férjem is bent tölthette volna az éjszakát, ha szerette volna. (Megbeszélés után inkább az idősebb lányunkkal aludt otthon, mert ő is hiányolt már minket.)

 

Végül a szülés után harminc órával hazamehettünk és otthon lábadozhattam, ismerkedhettem a családunk új tagjával.

Az anyagiakat tekintve drága volt a szülés, főleg, ha a budapesti szülésemhez hasonlítom. Budapesten is egészen jó ellátásban részesültem a János kórházban, annak ellenére, hogy fogadott orvos nélküli császármetszéssel született meg az első lányom. A kórteremben öten voltunk friss anyukák és az újszülöttjeink. A magyar kórházi állapotokat mindenki ismeri, így azt nem szükséges bemutatnom.
A nővérek és orvosok ott is kedvesek voltak. A csecsemőosztályon, ha segítség kellett és kértem, akkor kaptam, de egyébként nem jöttek kérdezősködni, hogy minden rendben van-e.
Ami a legfájóbb az első szülés után, az az aranyóra hiánya a kislányommal. Sajnos csak pár percre tették rám, majd utána levittek a kórterembe, hogy pihenjek a műtét miatt, míg ő a csecsemőosztályra került.
Azonban mindent összevetve, és a Másállapotot a szülészetben mozgalom szoros követése után, a magyar szülési élményemre úgy tekintek, hogy rettentően szerencsés voltam, hogy fogadott orvos, hálapénz nélkül ennyire traumamentesen sikerült világra hoznom S.-t.

Amennyiben Magyarországon magánrendelésre jártam volna egy fogadott orvoshoz és hálapénzt is szántam volna neki, akkor nagyjából a magyar és amerikai szülés, terhesgondozás ugyanolyan árfekvésben van. Persze a magyar egészségügyi adót nem számítva.

Azoknak, akik szülés előtt állnak és több, jobb információhoz szeretnének jutni, azoknak a következő facebook csoportokat ajánlom:
– Mindent a szülésről bábai szemlélettel
– Édesanyák (szakértői csoport)
– Szívöntöde – A Mommynity társalgója

+1: az On the Spot csapat 9 hónap alatt a Föld körül című sorozata

Ezeken a csoportokon keresztül én olyan rálátást kaptam a terhességre, szülésre, mely nem csupán a medikalizált szemlélet alapjait mutatja be, hanem a bábai modellnek is helyet ad.
Személy szerint nem köteleződtem el sem az egyik, sem a másik mellett. Kritikus gondolkodás mellett érdemes mérlegelni és szakértőkkel megbeszélni, ha szükséges, hogy mik azok a folyamatok, mi az a fajta hozzáállás, amit a várandós hölgy szeretne a terhesség és a szülés során.

– Zsuzsi –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #randompéntek írásunkat is!

Ezek a posztok is érdekelhetnek:

Archívum