#randompéntek #kivagyokén
Figyelem mások életét és sokszor azt gondolom: milyen jól megcsinálták! Látom, hogy van egy dolog, amiben kiemelkedően teljesítenek az életük mostani szakaszában. Például Száva a frissen kitanult szakmájában tényleg szakértő lett. Zsuzska úgy nevel két gyereket, hogyha egyszer én csak félig csinálom majd így, hát elégedett leszek magammal. Dóri megtette, amit sokan vágyunk, még többen félünk: követte az álmát és visszament egyetemre, ráadásul külföldre! Milyen messzi és hatalmas sikereknek tűntek az efféle dolgok még 10 éve, és tessék, itt vagyunk. Hogy csináltuk?
Vannak napok, amikor elhiszem, hogy nekem is megvan ez az egy dolog: nemzetközi oktatási programokkal foglalkozni mindig is a szívem csücske volt. Aztán arra gondolok: ha nem pont ezt csinálnám, pont ennek a cégnek, akkor is érne ennyit a tudásom? Mitől vagyok különleges, miért épp én legyek a helyi megbízott, néhány ember felelősségteljes menedzsere? Mi az, ami a „soft skilleken” kívül engem meghatároz, s mi az, amivel értéket teremtek?
Közben azon is gondolkodom, kell-e egyáltalán úgy gondolnom magamra, mint egy különleges hópihére, aki nélkül a cég nem tartana itt. Talán csak egy kis fogaskerék vagyok. Így is fontos, de csak annyira, hogyha mást ajánlana az élet, lelkiismeretfurdalás nélkül továbbállhassak. Én vagyok pótolhatatlan vagy a mostani helyzetem pótolhatatlan számomra?
Ki vagyok én, amikor a Masada fennsík erődjén állva kinézek a messzeségbe? Vagy amikor az Empire State Building tetejéről nézem a kivilágított várost? Ki vagyok akkor, amikor a kocsi platóján a hajamba kap a szél és a tengert bámulom? Ki vagyok ilyenkor? Mert ilyenkor vagyok igazán önmagam. Csak ki is ő?
– Vica –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
