#randompéntek #kisfikció
Kivonszolta magát a konyhába és félálomban elindította a kávéfőzőt. Örült, hogy előző este betöltötte, így nem kellett semmi másra koncentrálnia, csak a kiáramló gőzt nézni és beszívni a friss kávéillatot, ami már önmagában felébresztette egy kicsit.
Kivette a hűtőből a tejet, töltött egy kicsit a kávéra és biztos ami biztos, máris ivott belőle, mert úgy könnyebb megtalálni az utat a kanapéig.
Ahogy kisétált, rutinszerűen magára terítette a fürdő ajtaján lógó köntöst és behúzta a háló ajtaját – ilyenkor még csak ő volt ébren. És szerette ezeket a magányos félórákat, maradjon is így.
Belépett a nappaliba, ráfordult a kanapéhoz vezető, kitaposott szőnyegösvényre, aztán meghallotta a hangot, ami azonnal felébresztette. A hallatára megpördült a másik irányba, a kávét a földre löttyintette a lendület. A szeme azonnal tágra nyílt. Ahogy az egyre erősödő hang forrására fókuszált, akkor jutott eszébe.
A tegnap hazahozott kiskutya a kosárkájában sírt. Az ölébe vette és vele együtt ült le vele a fotelba elszürcsölni a kávé maradékát. Mindig is erre vágyott.
– Vica –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
