#randompéntek #kempingezés
Szeptember elején van egy hosszú hétvége az USA-ban a Labor Day miatt. Ez olyasmi, mint nálunk a május elseje, a hétfői napot sok munkahely megadja szabad napnak.
Az amerikaiak ilyenkor a legtöbb államban kempingezés keretein belül pihenik ki magukat és búcsúztatják el a nyarat. Idén mi is ezt tettük, remélve, hogy a mi családunkban is hagyománnyá válik a Labor day hétvégi kempingezés.
Nem tudom, hogy említettem-e már korábban, de itt Oregonban elég sok magyar lakik és a magyar közösség igazán befogadó és aktív mind kulturális és szociális események tekintetében.
Ezt az összejövetelt is már február, március közepén elkezdték szervezni, hogy biztos legyen hely mindenkinek, aki jönni szeretne. Az előrelátásnak köszönhetően körülbelül negyven magyar gyűlt össze a gyerekekkel együtt és közösen töltöttünk három napot az egyik állami parkban az óceán partján lévő erdőben.
S. és én eléggé amatőr kempingezők vagyunk, de ez nem állított meg minket abban, hogy a nyolchónapossal és a majd háromévessel elinduljunk és eltöltsünk három éjszakát egy sátorban, 10-15 fokban.
Péntek késő este értünk oda. A gyerekek elaludtak a kocsiban, mégis fél óra múlva állt a sátrunk, a matracunk felfújva feküdt a sátorban, mert négyen-öten a segítségünkre siettek, hogy mi is mihamarabb csatlakozhassunk hozzájuk egy-egy sör társaságában.
A következő reggel fél órán keresztül próbáltam meggyújtani a tábortüzet, de mint kiderült, nagyon nedves volt a fa, ezért segítséghez kellett folyamodnunk. Végül a tűz lobogott, a fa ropogott és S. igazi amerikai palacsintát készített a reggeli ködben a fák alatt. Ez egy olyan emlékkép, amit sosem fogok elfelejteni.
A napok erdei sétákkal, óceán parti homokozással, szél ellen küzdéssel és esti közös főzéssel, beszélgetésekkel teltek. A gyerekeket este nem igazán kellett altatni, volt, hogy már álomba szenderült a nagyobb lányom, ameddigre a hálózsákjának a cipzárját felhúztam.
A tábortűznél minden este csináltak a gyerekek smores-t. Ez a magyar szalonnasütés megfelelője, ha tábortűzről van szó. A pillecukrot felhúzzák a nyársra, megsütik a külsejét jó ropogósra, majd egy kekszre ráhelyeznek egy csokiszeletet, arra a megsült pillecukrot és egy másik keksszel lefedik, így kapnak egy keksz-csoki-pillecukor-szendvicset. Igen, cukorsokkot is mellé, de hát ez Amerika! 😀
Annyira jó élmény volt ez a három nap, hogy már alig várom, hogy megint kempingezhessünk és offline lehessek a természetben a családommal, barátokkal.
– Zsuzsi –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
