#randompéntek #kávé
Végre ez a pincérlány megértette, hogy milyen kávét szeretnék! Kihozott egy tartalmas illatú eszpresszót és egy nagy bögre, gőzölgő tejet, hogy kedvemre összeönthessem. Franciaországban a részletes, anyanyelvűek által előadott leírásom ellenére is ő volt az első az elmúlt 3 évben, akinek ez sikerült. Aztán az összes többi, az egész családnak rendelt forró kávét magára öntötte. Végigfolyt a ruháján, le a combján, a bokájáig a tűzforró, fekete lé. Az arca eltorzult, a könnyei megeredtek. Egy másodperc alatt síri hangon elnézést kért és beszaladt a konyhába. Ma volt, három év után, az utolsó napja a hegyi étteremben.
Hétfőn elkezdi a kétéves ápolói képzést a régió fővárosában. Annyira izgatott, érzelmekkel teli, hogy alig bír a munkára fókuszálni. Azért borította magára a kávét, mert minket kérdezgetett a kirándulásunkról és arról hogy ízlett az ebéd. Tényleg nem itt a helye, hanem ott, ahol ezek a szavak és kedves kérdések megváltoztatják egy beteg vagy egy öreg ember egész napját. Ahol a lelkesedése életeket menthet és a kellemes, kicsit bohó természete kiteljesedhet.
Sok sikert, leányzó!
– Vica –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
