#randompéntek #ifiirodalom
Világéletemben imádtam az ifjúsági történeteket. Ezek azok a könyvek, filmek, amik megtanítanak minket jó embernek lenni, amik felkészítenek az életre, amik átsegítenek a nehéz pillanatokon és amikkel a személyiségfejlődésünk legmeghatározóbb éveiben a legjobban tudunk azonosulni. A 70-es 80-as évek rogyásig voltak fantasztikus tévéműsorokkal, sorozatokkal, könyvekkel és még rajzfilmekkel is. Hogy mi volt a titkuk? Miért működött és működik még ma is a Keménykalap és Krumpliorr, az Égig érő fű, a Le a cipővel! vagy épp Janikovszky Éva összes írása? Véleményem szerint azért, mert komolyan vették a gyerekeket, kis- és nagykamaszokat: a közönségüket. Róluk szóltak, az ő gondolataikat, érzéseiket tükrözték, mégsem nézték őket hülyének közben; hiteles volt a nyelvezet, a környezet, a mondanivaló. Az egész működött.
Sajnos ez a fantasztikus időszak a 90-es évek végére, talán a nyugati nyitás következtében, teljesen hamvába halt, a sok válfaj közül is elsősorban a televíziós kezdeményezések voltak kritikán aluliak. Nagyon amerikai akart lenni minden, nagyon vicces, nagyon laza, de így csak együgyű, modoros és hiteltelen lett a végére. Mostanában viszont úgy érzem, alakul valami. Rögtön egy tévésorozatot és egy könyvet is szeretnék nektek ajánlani, amit felnőttként is élvezni fogtok, de ha van kamasz a közelben, akkor egyenesen kötelező neki megmutatni.
A köztévén (igen, a köztévén, én is alig hiszem el) immár a második évadát fejezte be az Egynyári kaland, és csak remélni tudom, hogy jövőre onnan folytatják, ahol abbahagyták. Egyszerűen imádtam. Fiatal, rendkívül tehetséges színészek és színésznők mutatkoztak be a vásznon, akiket a rendezői székben Dyga Zsombor és Zomborácz Virág instruált. Az első évadban játszott például Döbrösi Laura, aki azóta az Aranyélet forgatása miatt már nem is tudott a második évadban megjelenni; vagy Vecsei Miklós Hasi, aki (amellett, hogy szerintem a földkerekség legjobbképűbb pasija, de ezt most hagyjuk) szintén több másik sorozatban is feltűnt. A
sztori laza, elképesztően humoros, hihető és hiteles, a párbeszédek viccesek és természetesek (végre nem úgy káromkodnak a huszonéves fiatalok, hogy a „macska rúgja meg!”, hanem simán elhangzik egy bazdmeg vagy egy kurva életbe – igen, a köztévén, én is alig hiszem el). A srácok csajoznak, a lányok pasiznak, néha berúgnak, káromkodnak vagy épp szexelnek (igen, a köztévén, én is alig hiszem el), miközben nyaralnak a Balaton partján. Nálam a sorozat 9.5/10, mindenkinek szívből ajánlom. #egynyárikaland
A másik pedig egy írónő, Leiner Laura, aki saját bevallása szerint is azért kezdett el ifjúsági regényeket írni, mert nem talált a hazai kínálatban olyat, amit mai kamaszként szívesen olvasna. Azóta több többkötetes könyvsorozatot is kiadott, közülük a Szent Johanna gimi címűt talán nem is kell bemutatni senkinek. Idén nyáron én is azért kerültem vele kapcsolatba, mert az osztályomnak a fent említett sorozat első kötetét szántam év végi jutalomkönyvnek, és ha már nekik ajánlom a könyvet, magam is szerettem volna elmerülni Leiner Laura világában. Végül a Szent Johanna gimi helyett az írónő egyik önálló regényét, az Akkor szakítsunk! címűt olvastam el, mivel a kritikák szerint ez Leiner egyik legjobb könyve, így ez keltette fel legjobban az érdeklődésemet.
Az elején kicsit félve álltam neki az olvasásnak, de szinte az első pár oldal után beszippantott a könyv világa. Újra 17 éves hülye kamasz voltam, újra fájt az első szakításom az első szerelmemmel és újra Liával együtt hangolódtam életem legfontosabb szilveszteri bulijára. A könyv pörgős, visznek az események, a nyelvezet frappáns, intelligens és nagyon vicces, a karakterek néhol kamaszosan irritálóak, de mégis szerethetőek. Ha nem a Háború és Béke elolvasására készülünk, akkor nem lesz gond. Utólag mondhatom, hogy valószínűleg tényleg az egyik legjobb darabról beszélhetünk, azóta elolvastam a Bábelt, Leiner egyik korábban írt önálló regényét, és ott már én is felfedezni vélek apró bakikat vagy bosszantóan egysíkú karaktereket. Mindennek ellenére szívesen olvastam ezt a darabot is. #leinerlaura
Az egyetlen konstans negatív pont mindkét regényben a női szereplők internalizált szexizmusa, amit nem szívesen tapasztalok sehol, pláne akkor nem, amikor fiatal nőket próbálunk meg az írásainkkal elérni. (Ha nem tudod, mi az az internalizált szexizmus, vagyis, amikor nőként magunk is tovább erősítjük a nőkkel szembeni elnyomó sztereotípiákat, kattints ide: https://barokeszter.hu/2016/06/10/az-internalizalt-szexizmus-ezer-arca-amikor-nok-alazzak-magukat/ )
Leiner Laurának minden regénye nőközpontú, a főszereplők potens, karakán fiatal lányok, mégis elég szomorúan viszonyulnak a többi lányhoz, sokszor még a barátnők egymáshoz is. Az internalizált szexizmus pedig pont olyasvalami, amit a társadalmunk közvetít felénk ezer és ezerféle módon, és nagyon fontos lenne pozitív példákkal ellátni a mai fiatal lányokat, nem pedig még rá is erősíteni ezekre a sztereotípiákra.
Remélem, meghoztam a kedveteket egy kis időutazáshoz, mert ezekkel a művekkel garantáltan újra 16 évesek lesztek majd! Kamasz lány ismerősöknek/rokonoknak pedig tényleg kötelező megnézni és elolvasni őket 🙂
– Dóri –
kép forrása: http://www.nlcafe.hu/szabadido/20150427/egynyari-kaland-sorozat/
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!