#randompéntek #honvágy
Már tizenhat hónapja nem voltam Magyarországon. Eddig ez a leghosszabb idő, amit távol töltöttem az országtól, ahol felnőttem, ahol a személyiségem formálódott, ahova a gyerekkori, fiatal felnőttkori emlékeim kötnek.
Már vágyom rá, hogy visszautazzak.
Vágyom arra, hogy a járókelők elcsípett szavait értsem, hogy otthonosan ugorjak fel a villamosra, vagy éppen a megszokott buszállomásra érkezzek vidéken.
Vágyom arra, hogy kiflit vegyek a pékségben és kakaóscsigát adjak a lányoknak.
Vágyom arra, hogy felsétáljak a Várhoz és lenézzek a Dunára.
Vágyom arra, hogy a Vértesben kiránduljak Apuval és Anyuval.
Vágyom arra, hogy a testvéremmel nevessünk.
Vágyom arra, hogy az ottani barátaimmal töltsek egy hétvégét, ahogy régen.
Vágyom egy koncertre a pesti estében.
Vágyom egy szörpre a Városligetben és egy fröccsre a rakparton.
Már nagyon várom, hogy újra Magyarországon legyek, akár csak egy kis időre is.
-Zsuzsi-
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
