#randompéntek #hálásvagyok Közeleg a naptári év vége, rohan felénk a téli napforduló, a küszöbön állnak az ünnepek és én azt érzem, hogy elfáradtam. Most már csak befelé szeretnék figyelni, gyertyalángot nézegetni, a kedves kezét fogni, idős rokonnál forró csokit inni, barátokkal beszélgetni.
Ad absurdum: erre nincs tekintettel egyetlen egy üzleti projekt és partner sem. A szemtelenek! A héten mesét mondtunk nektek, epizódról epizódra, tervezés nélkül: úgy szerettük és úgy szerettétek! Mennyi örömöt okoz a mi kis Húszon túlunk… és olyan hálás vagyok érte, hogy itt van az életemben ez a szerelemprojekt a barátnőimmel. Elgondolkodtam, hogy milyen sok mindent kaptam ettől az évtől.
Hálás vagyok azokért az emberekért, akik úgy érkeztek az életembe mint kollégák vagy mint egy barátom barátai – mégis könnyen lehet, hogy sokan közülük már itt maradnak, az én barátaimként. Közeledve a harminchoz ezért nem tudok elég hálás lenni.
Hálás vagyok a vállalkozóként megszerzett függetlenségemért is: erősebb, magabiztosabb és profibb lettem általa, több hitem van magamban és a képességeimben, mint eddig.
Hálás vagyok azokért az estékért, amelyeknek hajnal 5-kor lett vége, akkor is csak azért, mert zárt a kocsma – hálás vagyok a remek beszélgetésekért friss ismerősökkel, hálás a szórakozásért, a nevetésekért, a finom italokért. Hiányoztak az életemből eddig ezek a bohém éjszakák, de ideértek végre.
Hálás vagyok, hogy idén egy újabb ismeretlen országba jutottam el – Londontól nem vártam sokat, mégis, rengeteg gondolkodni valót (és persze írnivalót 🙂 ) kaptam tőle.
Hálás vagyok a férfiért, aki átlökött a saját határaimon, aki mellett újra felfedezem magam.
Hálás vagyok a családomért, annak az összes patchwork foltjáért, hogy biztos erőd vagyunk, bármi történjék.
Remek év volt. Néhány nap és pihenhetek, magamba fordulhatok végre – addig is, kiküldöm a szükséges e-maileket. 🙂
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
