#randompéntek #gyereksírás
Korábban olvastam egy cikket arról, hogy mostanában trendi lett édességcsomagot készíteni a kisgyermekes szülők körében, amikor repülővel utaznak. Ez úgy néz ki, hogy a szülők írnak egy aranyos kis levelet a kisbabájuk vagy tipegőjük nevében és előre bocsánatot kérnek az esetleges sírásért, sikongatásért, egyéb gyerekzajért. A levél mellett pár finomság is megtalálható: csoki, cukorka, stb.
Felszálláskor átnyújtják ezeket a csomagokat a körülöttük ülőknek, előre bocsánatot kérve az esetleges kellemetlenségekért.
Én alapvetően nem értek ezzel a módszerrel egyet, viszont nagyon kedves – habár szükségtelen – gesztusnak tartom. A cikk elolvasása után belenéztem a kommentekbe, ahol rengeteg olyan hozzászólással találkoztam, hogy:
– Ez az édességcsomag a minimum, amit a szülők megtehetnek az utastársaikért.
– Amíg a gyerek három éves nem lesz, nem kellene semmilyen tömegközlekedésre felszállnia.
– Remek lenne, ha lehetne gyerekmentes repülő.
– Ne várjanak a szülők megértést a többi utastól, ha a kis babájuk sír.
Ellenpólusként felszólalt pár szülő, hogy az ő szempontjaikat is megismerhessék.
Belőlem a gyereksírás, főleg, ha az én kis bébim sír, váltja ki a legnagyobb stresszt. Ennek több aspektusa van. Egyrészt gyakran váratlanul történik, hirtelen kell megoldani a problémát, hogy miért nem érzi magát kényelmesen. Nehezített változat addig, amíg a gyerek nem tud beszélni, így az éhes, szomjas, melege van, fázik, pelenkacsere opciókat ellenőrzöm le elsődlegesen. Amennyiben szerencsés vagyok, akkor pár percen belül orvosolva van a probléma és a baba is jobban érzi magát.
Amennyiben nem vagyok szerencsés, úgy tovább sír az előző pontok kipipálása után is, a fejemben pedig kavarognak a gondolatok, hogy vajon mi lehet a baj.
Ez az alap sírós hangulat egy szülő szemszögéből. Ez nehezedik, ahogy nyilvános helyre kerülünk.
Íme pár példa:
– Rettentően stresszes volt az első pár éjszakám egy sírdogáló kis újszülöttel. Ehhez társul az aggodalom, hogy van négy szobatársam és az ő babáik, akik aludnának, de miattunk nem tudnak.
– Amikor étteremben elfogyasztunk valamit úgy, hogy közben készen állunk, bármelyik pillanatban pakolhatunk és hagyhatjuk is el a helyet, hogy a többi vendéget ne zavarjuk.
– Nem olyan szórakoztató buszon ülnöm a kislányommal két órán keresztül, amikor is egyfolytában igyekszem szórakoztatni miközben mindent – igen MINDENT – a földre hajigál, mert zavarja, hogy mellette van az ülésen.
Ez csak pár helyzet azok közül, amikor próbáltam a gyerekem kényelmét biztosítani, kiegyensúlyozott, mosolygós szülőnek maradni, miközben pár megróvó nézéssel vagy lemondó fejcsóválással találkoztam.
Az az igazság, hogy minden szülő tudja ilyenkor, hogy a gyereke zavarja a többi utast, vendéget, embert körülöttük. A legjobban úgy lehet ilyenkor segíteni, hogy empatikusak maradunk a szülők iránt, esetleg próbálunk pár vicces fejet vágni a gyereknek, hátha elvonja a figyelmét. Amennyiben rettentően zavar a sírás, sikongatás, akkor a fülhallagatót is be lehet vetni. Egy dolog nem segít: a rosszallás kifejezése, mert nem építő jellegű az adott helyzetben.
– Zsuzsi –
p.s.: Köszönöm mindenkinek, aki a nehezebb helyzetekben ott volt és segítő kezet nyújtott.
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
