#randompéntek #gyereknapiköszöntő
Tudom, megígértem, hogy írok egy „gyereknaposat”. Egy vicces, elmékezős, kedves valamit. De csak sírósra sikeredik. Olyan jó, hogy vagytok nekem, a „kis” fiam és a „kis” lányom. Ahogy én is még mindig a „kis” lánya vagyok az anyukámnak. Megtanítottatok anyukának lenni, megtanítottatok felülemelkedni mindenen, ha a ti jólétetekről volt-van szó. Láthatom magam bennetek, a jó és a rossz tulajdonságaimat, a szemem, a hanghordozásom, a hajam színét és még ki tudja mi mindent. Ti vagytok a bizonyosság arra, hogy létezik az öröklét, hiszen veletek és bennetek hosszabodik meg az életünk. Nálatok nagyobb feladat, mélyebb értelem nincs az életben. A feltétel nélküli szeretet, az önként vállalt fájdalom, hogy ti megszülessetek. De minden megéri, higgyétek el. Sokáig legyetek a gyerekeink, a szerető gyerekeink.
Olyan sokat adtunk nektek, de nem előrelátó szándékkal, csak úgy ösztönösen, mert annyira jólesik. Amikor megkérdezted, hogy hol voltál, amikor még nem voltál, mert a mi esküvői képeinken nem találtad magad, pedig hát te a mi gyerekünk vagy! És nem tudtam olyan csodásan-gyerekesen lényegretörő választ adni, mint, amit te adtál a saját kérdésedre: „Anya, amikor még nem voltam, akkor az óperenciás tengeren is túl voltam?” És én csak bámultalak és sírdogáltam, ahogy most is. Vagy te, másik gyerekem, amikor apa komódon hagyott pénzéből csentél, és vittél a napközis táborba. A szomszéd anyuka szólt, hogy nem kéne ennyi pénz adni egy ekkora kisgyereknek! Mert a büfében mindenkit meghívtál, mindenkinek ajándékot vettél. Mert már akkor is ilyen voltál, adtál. Megbüntettünk, és rettentően bánom azóta is, mert utána értettem meg, hogy nem az volt a megoldás, hogy semmi pénzt nem adtunk, te pedig láttad, hogy a többiek megvehettek ezt-azt, mert egy kisgyerek néha megkívan ezt-azt, és józan keretek között igenis kell adni valamennyit egy kisgyereknek. Hogy tudtátok, nem vehetünk meg nektek bármit, mert vékonyka a tárca, de azt játszottuk, hogy végigmentünk a piacon, megbeszéltük mi minden tetszik, és a végén egy valamit mindig választhattatok. Hogy lehetett alkudozni veletek, hogy egy kisebbet-olcsóbbat válasszatok. Olyan jól nevelt gyerekek vagytok, pedig nem neveltünk benneteket, csak csiszolódtunk.
Boldog gyereknapot és köszönöm!
– Dóra – (Dóri anyukája)
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
