#randompéntek
#gyereknapi
A varázslatos gólyalábon magasló zsonglőrök dülöngélő menete összefonódik a fúvós hangszerek hangjaival. A gesztenyefák óriási levelei alatt sétálva egy olyan mesevilág elevenedett meg akkor, amit azóta is keresek.
– Zsuzsi –
A játszótéren vagyunk az osztállyal és Emi nénivel. A szokásos „Skippis” játékot játszuk, én vagyok a kenguru, Dóri a kutyus, Andi a gazdánk. A szemem sarkából észreveszek egy nagy embert, közelít felénk. Felnézek a kétméteres felhőkarcolóra és felderülök: az apukám az! Megpuszil és elővesz egy csipogó plüssmajmot a zakójából, aztán amilyen gyorsan jött, el is megy, hagy tovább játszani az osztálytársaimmal.
– Vica –
Az ujjam a vastag bundába túr, Ő meg kedves, hagyja. Kívülről már megsimogattam, úgyhogy amikor az ásításhoz nagyra tátja a nyálas száját, megsimizem belülről is. Édesanyám éppen a teraszon, egy infarktus közelében áll, a németjuhász pedig szépen megvárja, amíg kihúzom a kis karomat a szájából.
– Száva –
Talán az egyik legeslegkedvesebb gyerekkori emlékem egy spontán családi Balatonozáshoz köthető. Emlékszem, hogy reggel korán indultunk Siófokra a kis Trabival, és hogy mennyire be voltam sózva, és alig vártam, hogy megérkezzünk. Csodaszép szikrázó nyári nap volt, és emlékszem, ahogy bekanyarodunk a parkolóba és én nem tudom eldönteni, hogy a fák közötti látványban hol ér véget a kék víztömeg és hol kezdődik az ég. Érzem a bőrömön a délelőtti hűvös nyári szellőt, az orromban a vízpart illatát, a nyelvemen pedig a Schöller jégkrémek csalogató ízét. Cipelem a kis úszógumimat, totyogok a papucskámban és alig várom, hogy fürödjünk végre. Életem egyik legszuperebb napja volt, az biztos 
Bármikor szívesen újraélném.
– Dóri –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
