#randompéntek #ezvolt2018
Lassan vége az évnek. Szerencsére valamikor 3 éve feladtam az újévi fogadalmakat, szóval nincs mire visszatekintve sajnálkozni, hogy „hát, ez sem sikerült”. Van viszont egy kiválóan vezetett Google Calendar-om, amibe minden dolog fel van vésve, amin résztvettem és amerre jártam a 2018-as évben. Gondoltam, elmesélek nektek néhányat a legfontosabb és/vagy legizgalmasabb dolgok közül az elmúlt 12 hónapból.
Ha van kedvetek, ti is osszátok meg az éveteket kommentben vagy a Húszon túl – társalgó csoportban!
Januárban visszamentem krav magázni. Perverz örömömet lelem mások és a boxzsák gyepálásában, valamint a saját totális kifárasztásomban, ami picit félelmetes is.
Februárban elértem a célom, hogy legyen vésztartalékom. Hihetetlen megkönnyebülés a tudat, hogy nem kell anyámhoz költöznöm, ha elveszíteném a munkám.
Márciusban láttam a tesómat fellépni. Hívhattok érzelmesnek, szentimentálisnak, túlérzékenynek: Egyszerűen minden alkalommal elbőgöm magam, amikor látom, hogy a kistestvérem milyen tökéletes.
Áprilisban D-vel egy olyan étteremben vacsoráztunk feta sajtot, ahonnan rá lehetett látni a kivilágított athéni Parthenónra.
Májusban újra stoppoltam, ami elindított egy vicces, korábbi énemhez visszanyúló nyarat. Szeretek megdöbbenni az emberek kedvességén és segítőkészségén, de a saját lazaságomon is! 
Júniusban N barátnőmmel találkoztam, ami mindig kicsit őrült és kicsit kijózanító esemény egyben. Ültünk a kis sörünkkel a körúti teraszféleségen és megállapítottuk, hogy végülis minden rendben van az életünkkel, mert ügyesen megoldunk mindent, nem kell betojni.
Júliusban belemerültem a magyar alternatív zene és kultúra legszebb fesztiválforgatagába. Meglepő módon egyszerre volt kihívásokkal teli és csodálatos, de néhány fontos érték és elköteleződés is megfogalmazódott bennem.
Augusztusban nehéz volt elfogadni, hogy valakinek, akit szeretsz, ennyire fáj. Sokszor hálát adok, hogy kaptunk időt és fókuszt a nagymamámmal, hogy jobban megismerjem a mami-szerepén túl, amikor még volt kedve, ereje és tiszta tudata beszélgetni.
Szeptemberben megúsztam egy hurrikánt. Juhú!
Októberben aggódtam, hogy volt egy kifizetett repjegyem, itt tudom-e majd hagyni az öreget? De nem kellett dönteni, mert a hónap utolsó hétvégéjén ő az égbe szállt, én Delhibe.
Novemberben 30 lettem. Kipattantam az ágyból és percekig bámultam a tengert. Végre. Most jön a legjobb időszak.
Már december van. Sok volt, nagyon sok volt ez az év. Várom a karácsonyt, hogy kicsit pihenjek és lezárjam. Most először lesz saját, igazi karácsonyfánk Pesten, együtt. Tényleg igazán jó ez a harmincadik, már érzem.
– Vica –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
