#randompéntek #életszintek
Via mondta az @UrbanEveBlog Lecsó Podcastjának első részében, hogy bizony a nehézségek attól, hogy valaki azt mondja „ne foglalkozz vele!”, nem tűnnek el, nem tudjuk csak olyan könnyen lerázni őket. Az egyik ilyen kihívásom az, hogy úgy éljem az életemet, ahogy én a legjobbnak gondolom. Mégis nehéz felülkerekedni azon, hogy a körülöttem lévő emberek, a tágabb ismeretségi köröm hogyan helyez egyik szintről a másikra valakit, mikor úgy gondolják, hogy az illetőnek fejlődik az élete.
Legyen érettségi, aztán diploma, komoly párkapcsolat, összeköltözés, házasság (na akkor már vagy valaki!), gyerek (főleg ha az apja vagy, mert ugye anyának úgyis születsz, de apává válni kell), még egy gyerek, gyereknek diploma, aztán házasság, te közben próbálj meg nem elválni meg fiatal maradni, nagyszülő lettél, satöbbi, satöbbi.
Ahogy egy-egy ismerősöm vagy barátom meglépi ezeket a képzeletbeli szinteket mások szemében, mondogathatom magamnak, hogy „ne foglalkozz vele, Vica, neked más az utad, máshogy fejlődik az életed”, de basszus, igenis, néha én is szeretném azt érezni, hogy az összes ismerősöm gratulál, mert hoztam egy fontos döntést az életemre nézve.
Szeretném, ha azért is ugyanilyen „szintlépés” járna, ha valaki kilép egy számára nem megfelelő kapcsolatból. Akkor is, ha eldönti, hogy egy gyermek elég. Vagy ha azt dönti el, hogy egy sem lesz. Ha kiskutyát fogad örökbe. Ha elválik és sikeresen megszervezi az új életét. Ha másik városba költözik. Ha egy anyagilag kevésbé jövedelmező, de az érdeklődéséhez jobban passzoló munkát vállal el. Vagy bármi olyan döntést és változást hoz az életébe, ami nem a nagykönyv szerint megy, de neki az a legmegfelelőbb, a következő lépés.
Szeretném, ha ezeket is együtt ünnepelnénk. Nektek milyen kisebb/nagyobb változás volt az életetekben az elmúlt pár évben, amiért nem kaptatok elismerést a tágabb ismeretségi körötökben és nem volt közös ünneplés, nektek mégis igazán fontos volt?
– Vica –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
