Válassza az Oldal lehetőséget

#randompéntek #elengedés

2017.11.30.

#randompéntek #elengedés Mosogattam éppen és azon gondolkodtam, hogy hogy lehet, hogy ilyen könnyen elengedtem R-t, holott az egész életünket közösen terveztük leélni. A szakítás után pár héttel mégis végleg elengedtem.

Közben pedig ott van M, akit 12 éve nem engedek el. Fontosak vagyunk egymásnak, pedig gyakorlatilag már semmi sem köt össze egy kamaszkori szerelem homályos emlékein kívül.

Aztán ott vannak azok az anno elválaszthatatlan barátaim gimi és egyetem időszakából, akikkel bár kellemes minden találkozás, nem fáj, hogy már nincsenek aktívan jelen az életemben. Emellett pedig vannak olyan barátaim, akikért megteszem azt a plusz mérföldet, akiknek szívesen segítek buli után takarítani, akikkel átvészelek egy pánikrohamot telefonon, akiket hajnalban repülőhöz kísérek. Vannak olyan barátaim, akiket egyszerűen idő és tér állította nehézségek ellenére sem engedek el.

randompéntek elengedés két szív a falon

Kicsit elgondolkodtam, hogy is van az, hogy több olyan ember is van, akikhez gyakorlatilag családomként ragaszkodom, míg másokat ilyen könnyen elengedek, s bár nem felejtek, nem is hiányolok.

Ekkor, egy tiszta pohár és egy koszosan csöpögő tányér között fura dolog történt: bevillant az apukám. Az édesapám ugyanis, ahogy én látom, két fontos döntést biztosan hozott az életében. Az egyik, hogy barátokat és ismerősöket nem enged túl közel magához. Talán párszor megégethette magát fiatalon, talán egyszerűen csak nem igényli a nagy társaságot maga körül. A másik pedig, hogy a válása után a két kisgyereke kezét soha nem engedte el. Ott volt, amikor biciklizni tanultam, jött értünk, ha hétközben épp nála akartunk aludni (pedig a kéthetente hétvége volt jogilag kötelező), megvárta miattunk a karácsonyozással a 24-e délutánt, vette a fáradtságot, hogy megismerje a pasijaimat és a legjobb barátaimat, utánanéz, ha segítséget kérek bankválasztásnál, begyújtja a kályhát, ha megyek, mert tudja, hogy úgy jobban alszom télen. Mindezt, és még rengeteg dolgot megtesz, hogy én se engedjem el őt.

Nekem nem csak van egy apám válás előttről úgy mellesleg, hanem van egy második családom édesapával, szeretett pótanyuval és kistestvérrel, akikkel kölcsönösen akarjuk egymást az életünkbe. Ez pedig mind egy döntéssel kezdődött, amikor az apukám azt mondta, hogy nem enged el, az édesanyámmal lezárt időszaka után sem. Azóta sem, pedig ennek már 22 éve.

Most azon gondolkodom, hogy talán tőle tanultam, hogy vannak emberek, akiket akarok az életembe és vannak, akikkel nem kell együtt végigcsinálnunk az egészet. Az előbbiekért mindent, az utóbbiaktól elköszönök. Minden nap eldöntöm, kivel adunk hozzá egymáshoz és kivel zárul le a közös történetünk. Az évek alatt megtanultam békében élni ezekkel a döntéseimmel, s úgy érzem, ez a mai mosogatós értelmezés is segített egy kicsit megérteni ezt az egészet.

– Vica –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #randompéntek írásunkat is!

Ezek a posztok is érdekelhetnek:

Archívum