#randompéntek #egyedülállószülő
Úgy alakult, hogy pár hetet egyedül töltök a kislányommal, ugyanis a férjem elutazott a világ másik felére. Picit aggódtam az elején, hogyan is fogom egyedül lekötni az egyfolytában izgő-mozgó, állandó figyelmet követelő legkedvesebb személyt a világon. Tud kihívás lenni, az biztos.
Esténként nincs gondom az elalvással. Eddig is gyakran eszembe jutottak az egyedülálló szülők, akik a legtöbb gyerekneveléssel kapcsolatos nehézséggel egyedül küzdenek meg. Embert próbáló és embert formáló feladat. Minden tiszteletem az övék. Amire viszont nem számítottam, hogy mennyi fejlődésen megyek keresztül ez alatt a rövid időszakon. Korábban azt gondoltam, hogy már-már lehetetlen, hogy még szorosabb kapcsolat alakuljon ki köztem és a lányom között. Rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. Az, hogy az apukája jelenleg nem áll a rendelkezésére, csupán én, nagyobb türelemre és jobb rendszerezőelv kialakítására tanított. Az egymáshoz való kötődésünket pedig elválaszthatatlannak élem meg a jelen pillanatban.
– Zsuzsi –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
