#randompéntek #ébredés
Vonatfütty,
forgalomzaj,
az ablakrésen beszökik közénk a reggel.
Metropoliszklisé.
Bámulom a tág pórusaid,
a túlkoros borostád szálait,
a szád sarka alatti sima foltot.
A hangomra csukott szemmel,
megértő-kedvesen biccentesz,
majd alszol tovább rezzenéstelen.
És én csak nézem
a kilométer hosszú szempilláidat,
a magas homlokodat.
Az ujjbegyem végigsimít a szemöldöködön,
szőke hajszálak közé szalad,
hátizmokat cirógat.
Elmélázom: lassacskán tudom,
továbbjössz az ágyamnál,
közelebb.
Zöldségesláda csattan az utcakövön.
A mosolyodba ütközöm,
és átvilágít a derűs,
acélkék tekinteted.
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
