#randompéntek #dackorszak
Olyan ez, mintha a munkahelyeden egy csapatmunkára képtelen emberrel kellene a mindennapi feladataitokat elvégezni úgy, hogy közben kemény lelki terror alatt tart az illető. Reggel sosem tudhatod, hogy az adott nap hogyan fog alakulni. Nem érdemes szoros terveket és nagy elvárásokat felállítani magunkkal szemben, mert a kedves csapattárs bármikor keresztül húzhatja a számításainkat.
Amennyiben esetleg mégis sikerülne valamit véghez vinni, akkor amikor elégedetten leülnél és vállon veregetnéd magad, magatokat, akkor hangos zokogásban tör ki. Látszólag ok nélkül, de az is lehetséges, hogy az ok egy pár nappal ezelőtti rosszul elhelyezett papírlap. Jobb esetben ez csak négyszemközt történik meg, rosszabb esetben nyilvánosan, mindenki előtt. Sajnos ezekben az esetekben majdhogynem megvigasztalhatatlan, próbálkozhatsz akármivel. Viszont mindenki tőled várja el, hogy kezeld a helyzetet, hiszen csapattársak vagytok. Természetesen jó tanácsok is érkeznek. Meg kell húzni a határokat most, nem lehet csak úgy bármiért sírni és összeomlani. Nem szabadna ezt hagyni, hogy megtörténjen vele, hogy így elengedje magát. Biztos te mint csapattárs nem voltál elég figyelmes, kommunikatív, érzékeny, ha ez megtörténhetett. Hiszen szem előtt kell tartani, hogy a lelke ne sérüljön, nehogy valami traumát okozzunk neki a viselkedésünkkel.
De azért, mint korábban említettem, húzzuk ám meg a határainkat! Ne próbáljuk megvigasztalni minden miatt, mert akkor aztán a fejünkre nő!
Bizony! Minden szomorúságát, baját, de örömét is velünk akarja majd megosztani. Akár éjjel is képes lenne felhívni többször, hogy elmondja neked, csak neked, hogy mi bántja vagy éppen miért boldog.
Aztán, amikor fáradt vagy, akkor rászólsz erélyesen, hogy ezt most már azért nem kellene. Jobb lenne, ha saját maga oldaná meg a problémáit, igazán nem szükséges az én segítségem minden esetben. Persze később megsajnálod, mert tudod, hogy te vagy az egyetlen, akihez fordulhat, akiben igazán megbízhat. Rájössz, hogy azért meri ezeket az érzelmeket előtted, veled ennyire nyíltan megélni, mert tudja, hogy előtted nem kell elfojtania, nem kell rejtegtnie. És ez a függőség néha átok, de megtiszteltetés is egyben.
Majd egy kis idő múltán a segítségeddel megtanulja, hogy a frusztrációit érzékletes szavakkal is ki lehet fejezni.
A csoportmunkára képtelen munkatárs együttműködő és figyelmes lesz, ha rááldozzuk az időt, energiát és pár idegszálunkat.
Miattuk megéri és önmagunk miatt is.
– Zsuzsi –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
