#randompéntek #csajok
Valószínűleg hallottatok már Lena Dunham és Judd Apatow szerelemgyerekéről, az HBO Csajok című sorozatáról. A történet 4 barátnő: Hanna, Marnie, Jessa és Shoshanna életének egy bizonyos szakaszát meséli el 6 évadon keresztül.
2014-ben kezdtem el nézni, akkor láttam az első három évadot egyben, miközben nem tudtam megmondani, miért ragasztott a képernyő elé. Az összes karaktert lapáttal tudtam volna agyonverni, annyira irritálóak voltak. Mégis, valahogy az irritáló mivoltuk mögött nagyon érdekes személyiségek rejtőztek, és talán azzal is szerencsém volt, hogy az első három évadot egyben láttam, így már akkor is észlelhető volt egy minimális személyiségfejlődés, és lehetett tudni, hogy nagyon érdekes kicsengése lesz majd a sorozatnak. Nem csalódtam. A negyedik évadtól kezdve egyre izgalmasabb dolgok történtek a szereplőkkel, és főleg a szereplők személyiségével, még végül az utolsó évadra mindnyájan, a maguk rettentő arrogáns személyiségével, de felnőtté váltak. A sorozat kezdetekor nagy szenzáció volt az a feminista ábrázolásmód, amivel dolgoztak: különféle női testtípusnak, testszőrzetnek, igencsak nyers szexuális jeleneteknek adtak teret. Mindenki a Csajok bátorságáról, pikírtségéről cikkezett, pedig szerintem nem ez volt a sorozat lényege. Lena fantasztikusan fogta meg ugyanis az Y generáció esszenciáját, amit ezeken a bizarr karaktereken keresztül remekül tudott bemutatni. Sokszor szinte fájt magunkra vagy a titkos, Y generációs vágyainkra ismerni az általunk gyűlölt karakterek megnyilvánulásaiban. Roppant kényelmetlen, sokszor szinte tudathasadásos helyzetbe hozta ezzel a nézőt a sorozat, és azt hiszem, ez az az érzés, ami megfogott a Csajokban.
– Dóri –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
