#randompéntek #Budapest
Sosem szerettem igazán Pestet, mindig túl nagynak, zajosnak és koszosnak találtam. Aztán éltem sokkal nagyobb, koszosabb, zajosabb és kisebb, tisztább, csendesebb városban is.
Mostanra pedig valahogy kiegyeztünk egymással, Budapest és én. Kicsit hasonlítunk is, arra jutottunk, így, hogy 10 éve kóstolgatjuk egymást. Mindkettőnknek van egy fűben ülős, mezítláb fesztiválozós formája és egy karrierista, vastag keretes szemüveges verziója is. Van, amikor feltekerjük a hangerőt és megörülünk a pálinkás mámornak, aztán van olyan is, amikor a Margitszigeten bambulunk a ciripelésbe. Könyveket és színdarabokat méltatunk, hogy aztán később bot-egyszerű filmeken majszoljunk pattogatott kukoricát. Fényesek is vagyunk, meg lepukkantak is – Pest is, én is. Talán túlságosan hasonlítunk, így aztán se vele, se nélküle. Azt hiszem, most maradok még egy kicsit.
– Vica –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
