#randompéntek #boldognőket
Tegnap az irodában minden nő kapott egy kis cserép virágot, és azt hiszem tudjátok, hogy nem vagyok oda a kommersz nőnapi ajándékozásért.
Mégis, az ügynökség vezetője azzal adta át, hogy köszöni, hogy olyan erős, határozott nők vagyunk, amilyenek, és reméli, hogy egész évben érezzük, hogy itt önmagunk lehetünk. (És érezzük. 🙂 <3 )
Azt hiszem a lehető legjobban abszolválta a kihívást, hogy udvarias, hagyománykövető férfiként hogyan ajándékozzon meg egy csapat feministát. 🙂
Tavaly írtunk egy csomót arról, hogy #virághelyett #nőnaprakérném…
Idén azt hiszem, csak annyit tennék hozzá, hogy egyre jobban hiszem, hogy meg kell találni vagy ki kell alakítani azt a helyet, közeget, ahol igazán önmagunk lehetünk. Gyengédek és erősek, határozottak és bizonytalanok, teremtők és megőrzők, anyák és nevelők, alapítók és végrehajtók, kezdeményezők és megtartók – sokszor egyszerre.
A jövő a mi kezünkben van? A jövő a mi kezünkben is van.
Talán nincs is több vagy kevesebb feladatunk, mint a saját határainkon belül élni az egyforma jogainkkal. Ehhez nem árt, ha egy kicsit kevésbé leszünk simulékonyak és kompromisszumkészek.
Ki kell kérni magunknak az egyforma munkáért az egyforma bérezést, ha pedig nem kapjuk meg, akkor továbbállni és megkeresni, vagy megteremteni magunknak, hogy megbecsülten dolgozhassunk.
Ki kell alakítani a családbeli szerepeket, minél szabadabban, minél családra szabottabban, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.
Le kell tudni a szánkat befogó tabukat és a káros, konzerválódott berögződéseket, hogy egy nő mire képes és mire nem.
Fel kell szabadítani saját magunkat is ehhez az egészhez.
Ez nem megy simulékonyan, ez néha fáj, néha nehéz, sokszor kockázat – mindenkinek egyedi, hogy mennyit tud ebből bevállalni.
Egyet biztosan tudok: más nem fogja elvégezni helyettünk, szóval a munka a miénk!
Az eredmény viszont már az elkövetkező generációké is.
Boldog nőket!
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
