#randompéntek #állatokjogai
„Az állatok nem a te szórakoztatásodra vannak itt.”
A héten született egy nagyon fontos írás a magyar interneten, amit a saját facebookomon meg is osztottam, de szeretném, ha minél több emberhez eljutna ez a tűpontos összefoglalás. backpacker.hu Bori nevéhez fűződik az írás, innen is köszönöm neki, hogy vigyáz a világra (: http://www.backpacker.hu/tudatos-utazas-allatok/ Olvasd el Bori írását, és aztán mehetünk tovább! Hosszú lesz, előre szólok.
Rólam tudnotok kell, hogy 6 évig dolgoztam a Budapesti Állatkertben, környezeti neveléssel, és azon belül is állatkerti pedagógiával foglalkoztam jópár évig. Szóval, ha valaki igazán szerette az állatkerteket, az én voltam. Aztán tavaly véletlenül rátaláltam egy dokumentumfilmre, a Blackfish-re (http://www.imdb.com/title/tt2545118/), ami alapjaiban rengette meg az állatkertekhez fűződő viszonyomat.
A vízi állatparkokat (SeaWorld és társai) mindig is ferde szemmel néztem, de elsősorban azért, mert engem nem érintettek, távoliak voltak, elítélhetők. Aztán a film megnézése után napokig azon kattogtam, hogy ha a kardszárnyú delfin fogvatartását igazságtalannak találom, akkor ez tulajdonképpen miben különbözik a többi állat bezárásától? Hiszen vigyázzák az egészségét, kap enni, a lehetőségekhez képest pedig igyekeznek mindenben az igényeihez alakítani a körülményeket. Ugyanúgy, ahogy egy állatkertben. Aztán valahogy összeállt a kép: a hangsúly a lehetőségekhez képest-en van. Mert ezeknek az állatoknak úgy döntöttünk, hogy mi szabjuk meg a lehetőségeit. És ehhez azt hiszem, nincsen jogunk, még akkor sem, ha cserébe magasabb várható élettartamot (bár, a dokumentumfilm szerint ez hazugság) és biztonságosabb életkörülményeket tudunk nyújtani a számukra. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy a budapesti jegesmedvék a 100 négyzetméterükkel jól érzik magukat a 40 fokos kánikulában, jégkockák meg magasabb várható élettartam ide vagy oda.
Gyakori érv az állatkertek mellett, hogy fajmegőrzésben vesznek részt, ami valóban, 1-2 faj esetében így van, de nagyjából 2000 másikat tart fogva egy átlagos állatkert, pusztán a mi szórakoztatásunk céljából. A fajmegőrzés leginkább csak egy jól hangzó aduász, amivel a látogatószám-növelés érdekében kuriózumként lehet mutogatni a ritkaságszámba menő állatokat – hiszen ezeknek nagyon kis százaléka kerül aztán vissza a vadonba. Közben viszont olyan állatokat tenyésztenek agyon, akik csak és kizárólag a profit megsokszorozása végett jönnek a világra – gondoljunk csak a gyöngyösi éves oroszlánsimogatásra. Egyrészt: az oroszlán olyan púp az állatkertek nyakán, amit senki sem szeret. Nagyon könnyen szaporítható, rogyásig vannak vele az állatkertek (tényleg, láttatok már állatkertet/vadasparkot oroszlán nélkül?!), ezért szinte lehetetlen elcserélni, visszavadítani is kábé esélytelen. Gyöngyösön mégis minden évben született egy nagy adag, hogy az emberek fotózkodhassanak velük. Aztán, hogy mi lesz velük, az a szelfi elkészítése után már senkit nem izgat. Hálistennek azóta már törvény is tiltja az újszülött vadállatok simogatását, így Gyöngyösön sem lehet többé oroszlánt „cirógatni” – ettől még nézni továbbra is lehet, és az em erek özönlenek is a kölykök hírére.
Másrészt: miért kell vadállatokat megfogdosni? Miért annyira fontos ez? Mit üzenünk ezzel a gyerekeinknek? Pontosan azt, amit Bori is említ: hogy azt gondoljuk, az állatok a mi szórakoztatásunkra vannak a világon. Pár hete egy portugál csúszdaparkban töltöttem egy napot, ahol konkrétan óriás arapapagájokkal meg amerikai fehérfejű rétisassal lehetett fotózkodni. Minek? Miért kell ez? Miért kell egy kép arról hogy Pistike két csúszda között megfogott egy rétisast?! Ez vezet aztán odáig, hogy még a thaiföldi tigris-templomban is kiderül, hogy a buddhista szerzetesek állandó állatkínzással tartják fent a turisták számára az instagram-paradicsomot. (http://index.hu/kulfold/2016/06/02/buddhista_szerzetesek_kinoztak_tigriseket_es_kereskedtek_a_maradvanyaikkal_az_egyikuk_orizetben/) Vagy, hogy kisoroszlánt visznek a győri pláza gyereknapi rendezvényére, hiszen kit érdekel, hogy az oroszlán milyen környezetben érzi jól magát (http://24.hu/belfold/2017/05/26/egy-gyori-plazaba-vittek-mutogatni-az-25-fel-honapos-oroszlankolykot/ ).
Amikor az állatkertes múltammal egy hotelben dolgoztam, tőlem is megkérdezték, hogy hogy lehetne elintézni, hogy valamelyik rendezvényükre igazi vadállatokat hozzon az állatkert… Nem győztem elmagyarázni felnőtt embereknek, hogy ilyet miért nem szabad csinálni. És ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehet állatokat simogatni. Van egy csomó olyan állat, aki jól érzi magát az ember környezetében. Úgy hívják őket: háziállatok…
A vadállatokban pont az a leggyönyörűbb, hogy csak távolról lehet őket csodálni, ahhoz, hogy közel engedjenek magukhoz, ki kell érdemelni a bizalmukat. Attól, hogy lefotóztak egy kihasznált, bekerített és az anyjától erőszakosan elválasztott kisoroszlánnal, még nem lettél a barátja. Tanítsuk inkább azt a gyerekeinek, hogy hogy tudják ezt a bizalmat kiérdemelni, hiszen ekkor fog csak feltárulni számukra a természet igazi szépsége. Kövessétek Bori útmutatásait!
– Dóri –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
