#randompéntek #ajándék
A héten egy felugró videónak köszönhetően eszembe jutott egy gyerekkori emlék, amit már majdnem el is felejtettem. Az iskola mellett laktunk, kábé 2-3 percre volt gyalog a házunktól. Talán másodikos lehettem, de lehet, hogy harmadikos, amikor egyik nap iskola után leálltunk játszani a házunk mögötti parkban pár osztálytársammal. A pocsolyában turkáltunk valamit, de az is lehet, hogy épp tél volt, erre nem emlékszem már pontosan. Aztán egyszer csak megláttam a szüleimet az ablakban, ahogy épp minket néztek. Valamiért belém hasított, hogy biztosan azért néznek ennyire, mert azt várják, hogy hazamenjek, mert ajándékba fogok kapni egy kiskutyát. Mindennél jobban vágytam ugyanis egy kiskutyára (és vágyom a mai napig is). Szaladtam is haza, mert abban a pillanatban teljesen meg voltam győződve arról, hogy a szüleim tényleg hoztak nekem egy kiskutyát, ami épp egy piros masnival átkötött dobozban vár rám. És amikor hazaérek, ők majd megkérdezik, hogy szerintem mi van benne, én meg majd mondani fogom, hogy egy kiskutya, és akkor ők azt mondják, hogy nézzük meg, aztán kinyitom a dobozt, a kutyus a nyakamba ugrik, és nagyon-nagyon boldog leszek. Persze, semmilyen ajándék nem várt otthon. Aztán még hónapokon keresztül, de lehet, hogy éveken keresztül vártam rá, hogy talán majd aznap meg fognak vele lepni. Annyiszor, de annyiszor elképzeltem hazafelemenet, hogy ma van AZ a nap, és majd ma kapok egy kiskutyát… de soha nem történt meg. Végül leszoktam annak az elképzeléséről, hogy gazdi leszek. A Youtubeon egy csomó videó van feltöltve gyerekekről, akiket hasonlóképpen lepnek meg a szülei, mint amire én vágytam éveken keresztül. Közülük is ez a videó ugrott fel a facebookomon és juttatta eszembe ezt a régi emléket. https://www.youtube.com/watch?v=Zg_vjRKIjak Látszik, hogy mennyire erősen vágyott arra a kiscicára, és hogy mennyire boldog, hogy a kérése meghallgatásra került. Lehet, hogy mindjárt 30 leszek, de a bennem élő kis másodikos azóta is erre vár, még ha már nem is hiszi el, hogy ez valaha is megtörténhet.
– Dóri –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
