#pontúgyahogyelképzelted
Ezen a héten meginterjúvoltam a lányokat, a Hiperkarma Pontja, Bérczesi Robi gondolatai mentén – itt az idő, hogy én is megválaszoljam a kérdéseket. 
„Folyton féltem, ha boldog voltam” – Mennyire mersz vagy tudsz felhőtlenül, gondtalanul boldognak lenni?
Száva: Merek, keresem és kutatom, minden apróságban. Nagyon fiatalon belefutottam egy téves diagnózisba, ami eléggé relatívvá tette, hogy mik az életben a fontos dolgok, mire érdemes figyelni. Ha úgy tudnád, hogy nem éled meg a 40. életévedet, akkor az egyetemre való bekerülés vagy a lakásvásárlás nem is lenne olyan kardinális kérdés – de az, hogy este megölelted-e anyukádat, az igen. Az élet múlandó: ettől nem félek, de megbecsülöm a jelentőségét.
„Semmim nincsen, amim eddig nem volt meg” – Előfordult már veled, hogy a boldogsághoz csak szemléletváltás kellett?
Száva: Hajjajj, persze. Az ambíciózus hajtásban néha meg kell torpannom és végig kell nézni azon, hogy mit tettem le az asztalra. Nagyon boldog, hihetetlenül teljes életet élek – bár ezt nem lehet mércével és másokhoz viszonyítva mérni.
„Legyen az, amire mindig vártál, pont, úgy ahogy elképzelted” – Mit gondolsz, mennyire lenne veszélyes, ha tényleg megkaphatnád az elképzelt, vágyott dolgokat? Mennyire alakult volna másképp az életed?
Száva: Ha mindig megkaptam volna AZT, amit kívántam… Talán megkeseredett színházi ember lennék, talán külföldről hazamenekült, gyermekét egyedül nevelő anya, talán társfüggőségével őrlődő szingli… mindig megvolt a tanítása annak, ha várnom kellett. Amit nem kaptam meg az élettől, azt utólag már látom, hogy okkal nem kaptam meg. Amit kértem, tönkretett volna. Jobb ez így, ha van időm megvizsgálni a vágyott dolgokat.
„Ma is ugyanúgy a választ várod” – Mi az a dolog, amit 10 éve is nehézségként éltél meg az életedben és ma is az?
Száva: A stressz. Rettenetesen érzékeny vagyok és nem vagyok hajlandó rá nyugtatót szedni – bár volt már jótékony orvos, aki gyorsan elintézett volna egy recepttel és a jótanáccsal, hogy a magamfajta nem tudja elviselni az életet. 10 évvel ezelőtt és most is keresem a számomra megfelelő módszereket egy kiegyensúlyozott élet fenntartására. Úton vagyok, de egy jó úton, egyre közelebb a célomhoz.
„A lejtőn túl az újabb lejtő” – A mélypontok koránt sem annyira ritkák, mint amennyire gyerekként elképzeltük. Hogy éled meg a felnőttkori kudarcokat?
Száva: Rengeteg feszültséggel, őrlődve, ráakadva, megállás nélkül forogva a probléma körül. Nehezen engedem el a kudarcaimat, sokáig ráncigálom és ventillálom őket, még akkor is, ha ezer ésszerű gondolatot és tanulságot is húzok köréjük eközben. Aztán az idő segít, eltompul és közben úgyis belevetem magam valami új kihívásba. Ki a fene gondolta gyerekként, hogy ennyi lesz belőlük.
„Amitől eddig féltem, azt alig várom” – Mi az a dolog, amitől korábban a frász kivert, most pedig éppenhogy fókuszban van, céllá vált?
Száva: A kontroll elengedése. Régen előnynek tartottam, hogy én 0-24-ben ugrasztható vagyok a családomnak, barátaimnak, munkahelyemnek. Ma már tudom, hogy ez egy káros függőség volt, szerencsére a családaimnak és a barátaimnak alapvetően semmi szüksége rám, mert mindent meg tudnak oldani az életükben. Kikapcsolhatom hétvégére a telefonom, nem kell, hogy mindenki mindig azonnal elérjen és én is elmehetek szabadságra. Felszabadító, szabad, spontán érzés.
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
