#párhuzamoséletek
Az életben bármit csinálunk, jól esik a visszacsatolás az elért eredményeinkről, hogy lássuk, jó fele haladunk-e. Ezek az útvonaljelző vélemények, cselekedetek, kapaszkodópontok segítenek eldönteni, hogy fejlesszünk-e magunkon, máshogy folytassuk-e a munkánkat, vagy teljesen megfelelő az, ahogy megközelítjük a feladatot. A munkahelyeken – többek között – erre való a főnök, ezért vannak fél éves, éves értékelések, munkatársi elégedettségi felmérések és önértékelés is.
Azonban a munkahelyi buborékon kívül nehezebb meghatározni, hogy ki a jó barát, jó házastárs, jó szülő. A tematikus újságok, online magazinok cikkek tömkelegét sorakoztatják fel a témában, hogy lássuk, vajon mi megfelelünk-e az elvárásoknak: Tíz tipp a jó házasságért, Húsz tipp, hogyan legyél bolondos anya és így tovább, és így tovább.
Egy párhuzamos univerzumban biztosan mindenki megfelel ezeknek a légből kapottnak tűnő felsorolásoknak. Ott én is frissen beszárított hajjal húzom magamra az irodai öltözetem, ami természetesen frissen vasalt. A gyerekeim késsel – villával falatozzák az organikus reggelijüket, kifogástalan hajkölteményeikkel és a férjemmel nyugodtan, közbevágás nélkül meg tudjuk beszélni az adott nap menetét egy melegen gőzölgő kávé felett.
Ha-ha-ha!
A valós életben ehelyett, fel-alá rohangászunk a fésűt keresgélve, közben remélem, hogy ma sikerül egy pár egymáshoz tartozó zoknit ráadnom a lányomra, a kisebbik pedig épp egy méteres körzetben teríti be a konyhapadlót a reggelije maradékaival. Szerintem azt gondolja, hogy virágokat dobál, mert nagyon lelkesen és boldogan szórja szét a szendvicse maradványait. A ruháim fele a szekrényből, másik fele a szárítóból kerül ki. Az ajtón pedig csak háromszor kell visszamenni egy elfelejtett plüssállatért, telefonért, zsepiért. A férjemmel egy gyors pusziváltás és megbeszéljük, hogy majd messengeren megtárgyaljuk a nap részleteit.
Hektikus, de valóságos, sőt fel is vállalható, pont mert autentikus. Nálunk ilyenek a kisgyerekes reggelek.
Szerintem van egy jó recept arra, hogy megfeleljünk önmagunknak: törekvés, jelenlét, és szándék, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki magunkból úgy, hogy közben mi is élvezzük a jelent és ne a görcsös megfelelési kényszer hajtson előre. Ne bánkódjunk a felemás zokni miatt, hiszen azzal együtt is lehet az ember jó társ, szülő, barát.
(Vagy talán épp a felemás zokni a titok nyitja?)
– Zsuzsi –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
