#párhuzamoséletek
Lehettem volna okos és bátor.
Valahogy mégis megértettem gimiben, mire való a biológia és a kémia tanulása. Hogy azok a pici osztódások, kölcsönhatások és egyéb apró, szabad szemmel nem látható dolgok hol és miért történnek. Rájöttem, hogy ezek az alapjai annak, hogy később megértsem az emberi test működésének komplexitását, felismerjem és kezelni tudjam a felmerülő problémákat. Így lettem, jó pár kemény tanuló- és rezidensév után szakorvos a sürgősségi betegellátó osztályon. Itt nap mint nap az a feladatom, hogy felmérjem az esetek súlyosságát, csillapítsam a betegek fájdalmát és félelmét, irányítsam a munkámat támogató csapatot. 2015-ben eltöltöttem egy Orvosok Határok Nélkül kiküldetést Nairobiban, Kenya fővárosában, ahol a nyomornegyedekben megsérültek ellátását segítettem, hogy a leginkább rászorulókon is segítsek.
Lehettem volna lázadó.
Ültem gimi végén azon a beton pingpongasztalon és azon agyaltam, hogy miért is kell nekem egyetemre mennem? Persze beadtam a jelentkezésemet, hogy béke legyen, de a bankett után összepakoltam a hátizsákot, fogtam a korábbi nyárról megmaradt zsebpénzem és nekiindultam Törökországnak. Egy kis felfedezés után egy Kusadasi-i hostelben telepedtem le fél évre, ahol szállást, ellátást kaptam napi pár óra munkáért cserébe. Közben kitanultam a webdizájn alapjait, így amikor továbbindultam, már volt is egy megrendelőm. Azóta 10 év eltelt, átlagban félévente más országban élek, online keresem a kenyerem, onnan dolgozom, ahonnan tetszik. Nincsenek állandó barátok körülöttem, ez kicsit nehéz, de úgy gondolom, kárpótolnak a nagyszerű emberek és tájak, amelyekkel találkozom.
Lehettem volna vállalkozó szellemű.
Bolognába mentem egyetemre végül, bár alapvetően csak azért, mert olaszból voltam a legerősebb az összes tantárgy közül. Az egyetemen lett pár nagyon jó barátom, főleg a szintén külföldi háttérrel rendelkező hallgatók közül. Hármukkal alapítottuk a „Diplomázz a városból” kezdeményezést, ami újonnan érkező külföldi hallgatóknak szervezett városnézéseket. Később továbbfejlesztettük, így most már szálláskeresésben, hivatalos ügyintézésben is támogatjuk a jelentkező diákokat. Most dolgozunk ki egy új programot, ahol az érdeklődőknek segítünk megtalálni a számukra megfelelő oktatási intézményt és képzést, minden korábbi szolgáltatás mellett.
Lehettem volna nyugodtabb.
Arra jutottam, hogy párhuzamosan elvégzem a Kodolányi János Főiskola turizmus-vendéglátás szakát és a középiskola idegenvezető OKJ képzését, majd Fehérváron maradok. Viszonylag hamar, 23 évesen, amikor beütött a válság és lementek az árak, vettem egy kis házat a város egy külsőbb részében. Biciklivel járok dolgozni, napközben pedig sokat sétálok, hiszen a helyi turisztikai programok koordinálása a feladatom. Szerencsére sok időm jut a családomra, a gyerekekre és a kutyákra. Hétvégenként sokszor kirándulunk a környező országokba és Magyarországon belül is.
Lehettem volna…
Lehettem volna ilyen is, olyan is, amikor mindenféle döntéseket hoztam az életemről. Most elmeséltem párat azok közül, hogy milyen párhuzamos életeket képzelek el magamnak, milyen is lehetett volna az életem, ha gimi végén így vagy úgy döntök. Izgalmas gondolatkísérlet, hiszen valójában, valamilyen szinten még mindig megvalósíthatnám bármelyiket.
Viszont ezeknek az életeknek bármelyike kizárná a mostanit.
Valóban akarnám, így is?
– Vica –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
