Válassza az Oldal lehetőséget

#párhuzamoséletek – Száva

2019.01.09.

#párhuzamoséletek
Szerintem gyakrabban koncentrálunk arra, hogy mit nem élhetünk meg, mint arra, hogy mit sikerült mégis. Hogy hogyan lett belőlem hátizsákos utazó, szerető és szerelmes, társ és társfüggő, meg háziasszony, vállalkozó, ügynökségi munkatárs, aztán író, irodavezető, gamer és színházi ember – egy élet harmincse éve alatt.
Mekkora kavalkád! És milyen jó nekem! 🙂

párhuzamos életek - tükröződés

Persze, félreértés ne essék: nem lettem Író vagy Színésznő, de írok és sokat játszottam színpadon. Az író is ír, a színésznő is játszik, innen már csak arányok kérdése a megítélés, nem?
De ahelyett, hogy arra figyelnék, mennyi maradt ki belőle, fókuszálhatok arra is, hogy mennyit sikerült rövidke életembe belelapátolni ezekből. Nem élhetem meg az összes elképzelt, párhuzamos életet, de a saját, lineárisan folyó történetem is ezer, csodálatos szálból áll össze. Ahogy a tiéd is.

Emlékszem a szomszéd nénire, aki a színház művészbejáróján közlekedhetett: ruhatáros volt. Halk szavú nő volt, de emlékszem a nevetésére, amikor gyerekként, éjjel, az előadás után, autogramra vártam a bejárónál. „”Mi is művészek vagyunk: életművészek!””

– Száva –

Gyere, beszélgess velünk!  – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #párhuzamoséletek írásunkat is!

Ezek a posztok is érdekelhetnek:

Archívum