#párhuzamoséletek
Azon gondolkoztam, hol és mikor kezdődött el a mostani életem. Van-e egy olyan pont a múltban, ami nélkül nem lehetnék most ott, ahol. Ha nem döntök úgy, hogy hazaköltözöm, sosem jelentkezem erre a munkára. Persze, ha először nincs bátorságom Lisszabonba költözni, sosem lyukadok ki egy portugál egyetemen. De ha nincs az a rengeteg veszekedés, talán sosem akarok hazaköltözni. Akkor viszont soha nem írtam volna levelet, ami kalandos úton végül a Te postaládádban landolt. Ugyanakkor, ha az ottani állatorvosira is tudtam volna jelentkezni, soha nem felvételizek konzervációbiológusnak, és még ha haza is költöztem volna, biztos nem talállak meg Téged.

parhuzamoseletek-dori kéz por

Bár, ha nem lett volna rettenetesen ellenszenves a gimis biosztanárom, egyből a magyar állatorvosira jelentkezem és akkor végképp nem ezt az életet élem. Vagy az egész az első rajongásig imádott plüssállattal kezdődött? Ha ő nincs, talán újságíró leszek? Petesejtként már ott voltam a magzat édesanyámban a nagymamám hasában. Vajon már az ő döntései is közrejátszottak abban, hogy most ír(hat)om ezeket a sorokat?

Millió mikrodöntés, mikroesemény és talán még egy pillangó szárnyának rebbenése is szükséges volt ahhoz, hogy mostanában azt érezzem, sínen van az életem, jó irányba haladok. Mintha minden döntésem, minden, ami velem valaha történt, egy pontba vezetne. A szabad akarat vagy a sors vezetett idáig? Gondolkoztatok már ezen? Fatális véletlenek sorozata az életünk vagy a része valami nagyobb egésznek? Mit gondoltok?

– Dóri –

Photo by Kunj Parekh on Unsplash

Gyere, beszélgess velünk!  – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #párhuzamoséletek írásunkat is!