#parfüm
Ez a nap is véget ért. A lány végigszenvedte a napot a munkahelyén, és csak egyszer kellett kimennie a mosdóba sírni. Haladunk.
Munka után a szokásos módon megy haza, az InterSpart is útba ejtve, de hiába a háromnegyed órás fel-le sétálás, a kosárba megint csak rozébor és egy tonhalkonzerv kerül.
Fizetés után üres tekintettel indul haza, értetlenül nézi a bevásárlóközpontban vidáman soppingoló embereket. Az utcán a latyaktól nedves betonon visszatükröződnek a lámpák narancsfényei. Már meg sem próbálja kikerülni a pocsolyákat, pont mindegy, hogy vizes-e a lába vagy sem. A fülében az aktuális érvágós sláger megy végtelenre állítva: az elmúlt napokban a Coldplay: Fix You című számára csúszott rá nagyon erősen.
A lépcsőházban ismét örömmel várja a szomszéd néni két cicája, akik kis simogatásért cserébe egészen az ajtóig követik, sőt, néha meg is hívják magukat vendégségbe. Legalább valakik figyelnek rá ebben az idegen városban.
A macskák távozása után mohón ugrik rá a villányi nedűre. Közben még mindig a Fix You szól, de most már kihangosítva, most már lehet rá énekelni. Most már lehet rá sírni is – az arányok általában a rozé fogyásával párhuzamosan tolódnak el az utóbbi irányába.
Holnap százas papírzsepit is kell vennie.
Aztán minden este eljön a pont, amikor nem bírja tovább, és ma sincs ez másképp. Bemegy a fürdőszobába és lehalássza a legmagasabb polcra legnagyobb gonddal felpakolt pulcsit.
B pulcsiját. Olyan hirtelen jött a szakítás, hogy az azt megelőző hétvégén a fiú még ott merte hagyni az említett ruhadarabot.
Mostanra már egy hónapja, hogy abban a pesti kocsmában azt mondta, nem szereti a lányt. Már egy hónapja, hogy a lány számára megállt a világ.
Csak a pulcsi maradt. A pulcsiban az illat, az illatban az emlék – az emlékben pedig B. Csak rá van szüksége.
Leveszi hát a polcról és mélyeket szív a szédítő illatból. A könnyeitől szinte nem is lát már, de az is lehet, hogy a villanyt is elfelejtette felkapcsolni. Meg hát kit érdekel. Most az orrával gondolkozik. Még egy szippantás. Csak még egy. Olyan ez, mint a drog. Le kell ülnie, hátát a falnak támasztja. Csak úgy szakad felfelé a keserű fájdalom. Nem is illat ez, hanem egyenesen parfüm. Még, még.
Már nem is a városban van, nem is az országban. Távoli, északi tájakon jár, fülledt izlandi queerbárokban táncol egy különleges emberrel.
Ma este a fürdőszoba padlóján alszik.
– Dóri –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
