#parfüm
Minden életszakasznak megvannak a maga illatai. Néhány hónapja a reptéri boltban szemben találtam magam egy ismerős üvegcsével, kamaszkorom hamisítvány parfümének az eredetijével. Soha nem tudtam, hogy az a virágos, könnyű illat minek volt a hamisítványa. Sokáig azt sem tudtam, hogy nem eredeti, egy felháborodott eladó világosított fel róla a parfümériában, hogy itt aztán ilyet ne keressek.
Elfogyott, nem találtam, ilyen-olyan ajándék parfümök kísérték a későbbi éveket. Volt egy kedves, napsugaras illatú kis üvegcsém, de persze kivonták a forgalomból. Egy-két évig nem használtam szinte semmit, aztán jött egy katalógusdarab, ami a virágos-fűszeres illatkavalkádjával, kedves ajándékként érkezett.
Majd néhány hónapja ott álltam a reptéri boltban a polc előtt, felismerve az üveget, mélyen beleszívva az illatba. Hirtelen éreztem a vállamon lecsúszó pulcsit, a cipőm orra nekifeszült a vakolatnak, ahogy az iskolafalon másztam át, a csakazértis oldaltáskában hordott füzetek húzták a vállamat, parizeres zsemlét ettünk az iskolaudvaron este a próbaszünetben…
Továbbsétáltam: ez már egy másik időszak, nem használhatom ugyanazt a parfümöt – gondoltam – nem vagyok már tizenhét.
Karácsonykor az ajándékomat bontogatva pedig ott volt a kezemben a Cerrutti hűvös, ovális üvege. Az ünnepi vacsoránkon már ezt az illatot viseltem, újra, büszkén. Emlékszem, hogy nevettem: ha ezt a lányok megérzik rajtam, újra! Megint hallom majd tőlük, hogy „Szávaillat”! 🙂
Lehet, hogy nem vagyok újra tizenhét. De lassan megint csak azzal foglalkozom, amiben jó vagyok, amit élvezek, amiben önazonos tudok lenni – erről szólt az elmúlt tíz év. És talán soha nem voltam még ilyen magabiztos és kiegyensúlyozott, mint az elmúlt hetekben. Néha kell az embernek egy kis segítség, egy illat vagy épp egy ajándék, hogy újra magára találjon. 🙂
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
