#pangógondolatok
Világéletemben kreatív munkára vágytam, így a húszas éveim második felére sikerült is elérnem, hogy alkotó feladatok közt teljenek a hétköznapjaim.
Szóval heti 10-15 órában vagyok kreatív, kilóra. Aztán leülök még nektek, magunknak, a szerelemprojekt Húszon túlt megírni. És egy ponton túl, ezen felül, már nem születtek meg a versek, holott volt időszak, amikor csak úgy kibuktak belőlem a sorok. Elfogyott az intellektuális muníció, pangtak a gondolatok.
Oké, fáradtság, majd elmúlik. Hát nem múlt. Oké, akkor ez egy ilyen passzív időszak. Már egy fél éve. Kiégtem? Nem fogok írni többet? Ennyi volt?
Aztán elém került egy Grecsó-kötet, rövid novellákkal, azok azért a hétköznapokba is beleférnek. Megnevettettek, felkavartak, emlékeztettek. És megint írtam!
Elmentem kávézni a hétvégén és Szabó T. Anna novelláit vittem magammal. A cappuccinóm felett a Tenyér és Holddal elméláztam vágyon, tükörképen, nőiségen… és már kapartam is a jegyzetfüzet után!
Néhány, a világába átrántó novella, pár különös ritmusú verssor, egy regény kacskaringós története, egy felforgató színházi darab vagy egy elgondolkoztató, megindító film feltölt. Mások kreativitása, gondolatvilága gazdaggá tesz engem is.
Végül is tiszta logika: mindig csak abból tudsz adni másoknak, ami benned van. Ha engeded, hogy a hétköznapok szétforgácsoljanak, hogy az a benső parázs hamuvá szürküljön, akkor abból magadnak is, másnak is, nehéz lesz építkezni vagy amellett átmelegedni.
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
