#onlinecsend
Vicával vihogunk, mint a fakutya, hogy ezen a héten stílszerűen nem kéne írni majd semmit, Dóri bedob egy jó kis ötletet, Zsuzsi épp azt mutatja, ahogy a gyerekek kidőltek a kanapén, én meg folyamatosan csacsogok nekik a napomról.
A valóság persze, hogy otthon ülök, egyedül, csöndben, hiszen a kommunikációnk majdnem 100 százaléka online zajlik. Négyen három földrészen vagyunk, megint. Hála tehát ezért az online hangzavarért!
Viszont online is dolgozok, hosszú évek óta. Régebben még voltak munkahelyen végzendő feladataim, az utóbbi pár évben viszont már teljesen az interneten keresztül végzem a munkámat. Valahol határt kellett szabni, hogy este 10-kor ne pittyegjen be a programozó az üzeneteivel, hajnal 6-kor ne fussanak be ügyfél e-mailek és egyáltalán, a nap bármelyik időszakában képes legyek arra fókuszálni, amire kell.
Itt volt a feladat: ha teljes online csendet teremtek és bezárom egy fiókba a telefonom, akkor a baráti beszélgetésekről is le kell mondanom.
Szóval, kiokoskodtam!
Az e-maileket teljesen kinyírtam egy app segítségével: este 7 és reggel 7 között meg sem érkeznek a telefonomra, de emellett is, 0-24 le vannak tiltva az értesítések. Amikor e-maileket akarok olvasni, akkor megnyitom őket direkt.
És úgy egyébként: nem kapok értesítést semmiről. Letiltottam az összes féle jelzést az egész telefonon.
Ahol maga az app ikonja jelez, azokat az alkalmazásokat egy mappába csoportosítottam, így azokat is csak egy külön kattintás, a mappa megnyitása után látom, mondhatják a magukét.
Este 7 után pedig már végképp semmi nem jelez, hívások és sms-ek jöhetnek be, semmi más. Napközben az is előfordul, hogy egy-egy kávézás miatt teljesen lenémítom a telefonom.
(És döbbenet: az élet nem áll meg nélkülem. :O)
Így aztán nem a pittyegő-prüntyögő, rezgő-jelző telefon dönti el, hogy mire figyeljek, hanem én. Én pedig megteremtem magamnak azokat a napokat, órákat, amikor csak az éppen jelen lévőké ez a figyelem. Üdítő és intenzív élmény, próbáljátok ki! 🙂
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!