#online élek:
felhőben dolgozom, chaten beszélgetek, skype-on meetingelek, interneten nézek sorozatokat, applikáció segítségével találkoztam a pasimmal, netes kurzusokkal képzem tovább magam, a receptkönyvem pedig egy blog.
Az okostelefonom az órám, a fényképezőgépem, a telefonom, a noteszem, a határidőnaplóm, a számológépem, a konyhai időzítőm, a zenelejátszóm, a térképem és néha a számítógépem is. A számítógépem pedig a TV-m, a rádióm, a telefonom, a lexikonom, a bankom, a szakácskönyvem, a fotóalbumom, a szakmai továbbképzésem, a könyvem és a munkaeszközöm. Egy női táskában elfér a fél életem, anélkül, hogy bármi pótolhatatlan lenne benne.
Szerintem ez egyszerűen csodálatos. Az internet megadja a szabadságot nekem. A szabadságot, hogy bármikor, szünet nélkül beszélgethetek a barátaimmal, még akkor is, ha épp egy másik kontinensen élnek. Hogy mi folyton ott vagyunk egymásnak, akkor is, ha csak egy új frizurát kell megosztani, de akkor is, ha egy munkahelyváltást kell végigszurkolni, vagy épp egy szakítást kell közösen túlélni. Azt a szabadságot is megkapom, hogy bárhonnan dolgozhatok: a kertből, a fotelemből, vidékről, külföldről, egészségesen és betegen, éjjel és nappal egyformán. És azt, hogy bármikor tanulhatok valami újat, csak úgy, ingyen.
A modern okoseszközök nem elválasztanak minket, csak lehetőséget adnak újraszabni a személyes terünk határait. A születésnapomon hat különböző országból kaptam egy hívást, egy smst, egy képeslapot, egy üzenetet, egy e-mailt és egy fenomenális kis papírkalapos corgi képet. 😀 Az én személyes terem így, online lett az egész világ.
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
