#óév
A frankfurti reptéren írom ezeket a sorokat. Egész sok minden van itt, ami a 2016-os évemet is jellemezte. Sok kávé, te jó ég, rengeteg kávé. Este 9-kor is, hogy még pár órát tudjak dolgozni. A legjobb érzés úgy lefeküdni, hogy a munkám változást hoz mások életébe.
Mindenféle nemzetiségű emberek, különböző nyelveken telefonálnak, beszélgetnek. Pont mint én a hallgatókkal angolul, tréner kollégákkal olaszul, mentorokkal franciául, barátokkal törökül, családommal magyarul. Síró és nevető gyerekek, akik a tavaszi tanári állásomra emlékeztetnek. Imádtam és utáltam egyszerre. Hogy lehet ilyen kettősen érezni valamivel kapcsolatban? Várakozás és sorozatnézés. Az egyetlen dolog, ami boldoggá tesz akkor is, ha alig várom, hogy hazaérjek R-hez. Fura, hogy az agyam kikapcsolása is lehet ilyen kielégítő. Színes, kisebb-nagyobb bőröndök. Most egy nagy sötétkék és egy kisebb ezüstszínűvel költöztem épp. Idén már ötödszörre. Talán most maradok egy teljes évig. Vagy nem. Izgatott utazók, bakancsban, hátizsákkal. Idén nyolc országban jártam. Szépséges év volt.
– Vica –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
