#óév
Éltél már olyat, hogy négyszáz felnőtt ember egyszerre vinnyog és nyüszít a nevetéstől perceken keresztül? Körbenéztem az Urániában és nem akartam elhinni, hogy mint a gyerekek dőlünk jobbra-balra, potyogó könnyekkel és nem bírjuk abbahagyni. Nézd meg a Toni Erdmannt. De komolyan. Egy film. Semmi különös. Tök fapados, egyszerű vígjáték. A végén mégis úgy álltunk fel Vicával, hogy mind a ketten meghoztunk egy fontos döntést az életünkben.
Fogalmam sincs, hogy hogyan működik, hogy mit művelt velünk az a film. Csak mesélt, megmutatott néhány életet és nevettetett. Ha meglátom a plakátját, csak mosolygok. Mottómmá véste, hogy ha nagyon komolyan veszek bármit, az már rég rossz. Az életem nem attól lesz jó, a munkám nem attól lesz hatékony, a magánéletem nem attól lesz boldog, ha hetente átélek egy komplett görög tragédiát. Könnyedebben kell venni a dolgokat, azt hiszem. Olyan könnyedén, mint ahogy harminc évvel később szeretném majd elmagyarázni a fiatalkori önmagamnak, hogy ne arra figyeljen, hogy éppen nem érte el a célját, hanem arra, hogy ott ül mellette a barátnője a kanapén, röhögve kenik a fogyókúrás nutellát a fogyókúrás kalácsra és közösen ötletelnek a hogyan továbbon.
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
