#nyulak
„Termések, állatok, kis izék” – mondja a Kiscsillag. Meg nyulak – mondom én. Nyuszik, nyuszikák és kisnyulak.
Éveken keresztül hívtam így a gyerekeket, akiket épp tanítottam. Már középiskolában korrepetáltam a suli mellett, aztán az egyetem alatt táboroztattam hat nyáron keresztül, meg házitanító és magántanár is voltam, aztán ifjúságsegítő egy ideig, sőt, tavaly rendes iskolai tanár is Írországban. Nagyon hosszú ideje az idei az első év, hogy semennyire sem foglalkozom gyerekekkel, fiatalokkal, akiket lenyulacskázhatnék.
Azt hiszem, a pedagógiai érzéket nem lehet tanítani. Az valakinek vagy van, vagy nincs. Lehet évekig egyetemre járni és módszertant tanulni könyvekből, de néhány gyakorlati tippen kívül a tanári szakma esszenciáját azt hiszem, nem az iskolapadban kell elsajátítani, sőt.
Ahogy írtam: vagy van, vagy nincs. Nekem azt hiszem, megvan.
Nagyon szeretek gyerekeknek, fiataloknak magyarázni, szeretem felkelteni valami iránt az érdeklődésüket, újat mondani nekik, megértetni velük valamit, ami addig nem ment. Szeretem, ha kérdeznek, ha okosakat mondanak, ha megnevettetnek. Könnyekig hatódom, amikor meghívnak a ballagásukra, hogy a családjukkal együtt ünnepeljek. Tök gáz, de szeretem, ha bejelölnek a facebookon és évek múltán is rám-rámírnak, hogy boldog szülinapot vagy, hogy képzeljem el, felvették az egyetemre, vagy csak simán beteggelnek, hogy hány éve ismerjük már egymást, és hiányzom nekik. Szeretem látni, amikor a kis iskolásaimból egyszercsak fogszabályzós tinédzser, aztán meg – elképesztő, de – műegyetemista, artista meg légiutaskísérő lesz. (jajdeöreg vagyok :/ )
Aztán évek múlva egy random rendezvényen összefutva azt mondják, kicsit példaképnek tekintettek rám, amikor együtt tanultunk. Az ilyen pillanatokért érdemes élni.
A tavalyi első, rendes évzárómra annyi virágot, bonbont és ajándékot kaptam, hogy két megrakott szatyorral is alig bírtam hazavinni (pedig „csak” egy 8 fős osztályom volt).
Nagyon hiányoznak a kis nyulacskáim. Remélem, okos, tudatos és legfőképpen boldog nyulak lesznek majd belőlük. Büszkeséggel tölt el, hogy ehhez én is hozzájárulhattam egy kicsit.
– Dóri –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!