#nyáridallam
Csütörtökön még mentem volna le látogatni – aztán már nem volt kihez. Este a fesztivál tömegében elvegyült a szomorúságom és sokkom is.
Magyaráz Frank Turner a színpadról, hogy nyíljon szét a tömeg, hogy forduljunk meg, hogy induljunk el. Én menetelek körben, mint egy vidám kis törpe, amikor a tömeg felgyorsul és a belső íven maradva egy hatalmas pogó közepén találom magam, két tonna brittel a nyakamban. Könyökök elől kapkodom el az arcom, testek zuhannak nekem, szorítom a táskám, hogy ne szakadjon le és közben igyekszem nem eltaposódni. Mikor kikeveredek, hisztérikus röhögés lesz rajtam úrrá. 15 éve nem pogóztam, nem gondoltam, hogy pont ma fogom újrakezdeni… de ha egyszer már itt vagyok, miért ne?
Frank megjelenik a mellettem álló kordonon és már közénk is ugrik. A következő circle pithez – addigra már tudom, hogy mi az! 😀 – már direkt csatlakozom. A középre való bevetődésen egy pillanatra még fennakad a brit fiúk szeme, aztán együtt énekelve tekerjük végig a következő számokat. Kiüvöltöm és kisírom magamból a szomorúságom és a sokkom is. Átizzadom magamon a farmert, csatakos a hajam és vadidegen testek darálójában pörgök este hatkor, egy korty alkohol nélkül.
Néha kell úgy táncolni, mintha senki más nem volna ott. És néha már tényleg nincs itt az, akinek kéne.
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!