#nyár
Fekszem a hosszantartó kánikula utáni első kellemesen hűvös reggelen az ágyamban, és nézem a tágra nyitott ablak előtt a reggeli nap fényében fürdőző és a frissítő szélben hajladozó nyárfát. Hallgatom a levelek hangos zörgését.
Azon tűnődöm, vajon miért szeretjük ennyire a nyarat. Nem az időjárás miatt, az biztos, mert ez a kánikula-vihar-kánikula-vihar-kánikula felosztás szerintem senkinek sem kifejezetten kellemes. És az egészségre gyakorolt jó hatása miatt sem, hiszen egész nyáron leégünk, elevenen megzabálnak minket a szúnyogok, napszúrást és hőgutát kapunk meg csúcsra járatjuk a kardiovaszkuláris rendszerünket. Akkor miért? Szerintem a szabadság miatt. * Nyáron születtek a legjobb kalandjaink, mert akkor volt végre idő arra, hogy gyerekként vagy egy tizenéves kamaszként végre azzal foglalkozzunk, amivel akartunk. Nem kellett naphosszat házifeladatokat körmölni, stresszelni a röpdolgozatok miatt, félni az ijesztő magyartanároktól. Nyáron csak annyi volt a dolgunk, hogy sokáig aludjunk, jókat együnk, és alaposan megtervezzük, mit is szeretnénk aznap csinálni; nagyobb korban meg, hogy mikor melyik társasággal menjünk le a Balatonra, hova menjünk kirándulni, vagy épp biciklitúrát szervezni és fesztiválokra járni. Felnőttként is ilyenkor szeretünk szabadságra menni, hogy 1-2 hétig újra kiszakadhassunk a mókuskerékből, és csak a fent felsorolt dolgokkal foglalkozhassunk. Akkor kelni, amikor akarunk, azt viselni, amit akarunk és oda menni, ahova éppen kedvünk tartja. Tücsökként elhegedülni az egész éves munkánkat. Elvégre ez a lényeg. Az ilyen pillanatokért dolgozunk az év többi részében.
– Dóri –
* és persze a görögdinnye miatt is.
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
