#nyár
Kiültem a Szabadság-hídra a Couchsurfing meetup kis csapatával. Utazásokról, távoli barátokról, tengerpartokról, hegyekről és messzi városokról beszélgettünk. Összeszámoltuk, ki hány országban járt és milyen nyelveket beszél. Eugenio elmesélte a legemlékezetesebb történetét egy azóta eltávozott barátról. A leányzó, akinek már nem emlékszem a nevére, elmesélte az indiai jógatáborban tapasztaltakat.
Én arról meséltem, milyen hálás vagyok Budapestnek ezekért a nyári élményekért. Bárhová visz az utam, telik a lista a nyelvekkel és élményekkel, de ide mindig hazatalálok, ahol kézműves vagy épp dobozos a sör, ahol boldogan sírunk és nevetünk, hogy a második „babánkat” várjuk és felvettek „minket” az egyetemre és a bölcsészdiplománkkal, önképezve sikeres vállalkozók „lettünk” és évek után egészségesnek érezzük „magunkat” az új étrenddel, olyan sok rosszullét után. Mert hiába nem közvetlenül velem történnek ezek, minden nyári sörözés közben úgy érzem, hogy összeállnak a csillagok, és a lehető legjobb dolgok történnek velünk. Így aztán mehetek, röpködhetek, elszaladhatok, mert minden lehetséges életet leélek, amit szeretnék, csak néhányat a legkedvesebb barátaimon keresztül. Aztán amikor kiülök a hídra történeteket mesélni – akkor néha nem is tudom, hogy velem történt ez vagy velük? Mindegy is, velünk történt mindaz, aminek örülhetünk ezen a forró éjszakán a hideg sörrel.
– Vica –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!