#virághelyett #nőnaprakérném
hogy egy gondolat erejéig tedd félre az általánosítást és ne utáld a feministákat két percre. Eleged van azokból a nőkből, akik nem hallgatnak meg érveket, nem lehet velük vitázni, de még beszélgetni sem, és minden mondatban, gesztusban és bokorban hímsovén elnyomást látnak? Nekem is. De velük nem az a baj, hogy feministák!
Hanem az, hogy szűklátókörűek, erőszakosak, néha kommunikációra képtelenek. Az ilyen nem csak feministában, de pékben is kiállhatatlan.
Az alapvető baj, hogy teli van az életünk dühítő dolgokkal és egy idő után már nagyon kell kiabálni, hogy valakinek feltűnjön: a megszokott az egyszerűen nem normális. (És innen már két lépés a radikalizmus.) A közkeletű definíció szerint a feminista egy szőrös lábú, nőket szerető lény… Ez stimmel is! A legtöbb férfi ugyanis feminista, csak nem tud róla.
Egy átlag fiú abban nő fel, hogy a saját szemszögéből kb. egyenlő jogokat és lehetőségeket lát maga körül. Én azt tapasztaltam, hogy némi beszélgetés után hamar kiderül: a pasik többsége támogatója az egyenlő jogoknak. Csak sok esetben nem látják meg, hogy ez hol nem teljesül! Nem a szavazati jognál és a jogosítványnál van ennek ma nyoma.
Ennek az egésznek a mélye: a leszólások, a tanulásban való visszahúzás, a szavak belénk fojtása, az önállóságunk vitatása… ők nem tapasztalják meg a saját bőrükön. (Például két héten belül harmadjára férjemezi le az albérletem tulajdonosát a házinéni. Minden egyes alkalommal megpróbálja kipuhatolni, hogy ugyan milyen viszonyban vagyok vele. Oké, nem férjem.. jó, akkor a párom? Vagy kicsodám is? Csak nem tudja elfogadni, hogy bérlem a lakását, saját jogon, saját pénzemből, egyedül.)
Én feminista vagyok. Nem hiszek abban, hogy a férfiaknak és a nőknek EGYFORMÁNAK kell lenniük. Abban hiszek, hogy EGYENLŐ jogokat és lehetőségeket érdemelnek.
És én büszke feminista vagyok. Szeretném ezt kimondani anélkül, hogy megrettenést látnék a szemekben. Szeretném, ha többen kimondhatnánk, nők, férfiak, mind. Szerintem a többség már hisz az egyenlőségben, de a kisebbség hallatja a hangját. És hozza a törvényeket.
Szóval én nőnapra azt kérem, hogy a radikális feministák feletti sápítozás, általánosítás és a felmerülő kérdések szőnyeg alá söprése helyett dolgozzunk azon, hogy minél inkább egyenlő lehetőségek álljanak előttünk. Mindannyiunk előtt. És hallassuk a hangunkat! Beszéljünk róla a családban, a játszótéren, a munkahelyen. Nyomassuk a saját képviselőinknek, tudniillik, azért vannak. Egyenlő lehetőségeket kérek neked, magamnak, mindenkinek.
Tudom, kérnék inkább rózsát…
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
