#nemleszmármeg30előtt
Biztos voltam benne, hogy harminc éves koromra egyértelműen tudni fogom, ki vagyok én. Mi az, ami valóban a szenvedélyem, feltölt, erőt ad és utat mutat a következő minimum húsz vagy harminc évre. Biztos voltam, hogy harminc éves koromra lesz karrierem, a személyiségem fejlesztésével továbbra is foglalkozni fogok és egyértelműen haladok majd előre, mert tudni fogom, hogy merre tartok és miért.
Most itt állok a harmincadik küszöbén. Sok mindent elértem a kitartásomnak és főleg a szerencsének köszönhetően. A legfontosabb, hogy lett egy saját, szerető családom. Ennek ellenére fogalmam sincs, hogy mit szeretnék magammal kezdeni a jövőben. Nem tudom, hogy mi az igazi hobbim, életem célja, mi az ami valóban én vagyok. Kipróbálok új dolgokat, megpróbálom megtalálni benne azt a valakit, akit önmagamban keresek és elégedett az adott úttal. Egyszerűen nem sikerül. Talán pár év múlva, akkor kicsit jobban tudok majd önmagamra koncentrálni, talán ameddigre negyven leszek, addigra tudom majd, hogy mit szeretnék és pontosan merre, hány lépést kellene ahhoz tennem. Jelenleg, majdnem harminc évesen, majdnem két gyermekes anyukaként, ugyanolyan elveszettnek, jövőtlennek érzem a saját életutamat, mint azt a húszas éveim elején. Lehet, hogy pont ez az érzés az, ami az örök elégedetlenségem okán előrevisz és sosem hagy megnyugodni, beleszokni az aktuális jóba.
– Zsuzsi –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
