#nekemünnep Mire ezt a posztot olvassátok, én már a saját ágyikómban alszom, végre Magyarországon, egy városban és alig pár kilométerre a családtagjaimtól. Immár harmadik éve ez jelenti a legnagyobb ajándékot. Hogy valahogy, valamilyen csodás repülőjegy-akciónak köszönhetően, végül mégis sikerül megoldani, hogy hazajussak karácsonyra, és otthon töltsem az ünnepeket.
Ebben az euforikus időszakban minden apróság ünnep. Ünnep hosszú idő után meglátni anyáékat a repülőtéren, ünnep a központi fűtés, ünnep a hó, ünnep a magyar nyelv, a túró rudi, a diós bejgli és a töltött káposzta. Úristen, és a tejföl a tetején, az aztán az igazi ünnep.
Mert jó máshol is, sőt, sok minden meg ott nagyon jó, de a legjobb mégis az, amikor minden az én koordináta-rendszeremben történik. Amikor mindennek értem az okát, amikor a bejgli nem csak édesség, hanem a családom vagy a nemzetem tradíciója. Minden kontextusban van, és azt hiszem, ez a közös nyelvvel, kultúrával, tudással, szokásokkal és hiedelmekkel átszőtt kontextus a legmegnyugtatóbb érzés, amiben a karácsonyomat tölteni tudom.
Haza-jöttem.
– Dóri –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
