#nekemünnep
Nem volt még egyéves az első karácsonyán,
de már kitűzött maga elé egy nagy célt.
Neki pont az a kis, csillogó, sötétkék színű papírba csomagolt,
lelógó csokoládé kellett, pont az, a fáról.
Arról a fáról, amit a szüleink gondosan magasra helyeztek.
Ekkor lettek a karácsonyfák és az ajándékok is kisebbek.
Mert amikor ő majdnem egyéves lett,
akkor én meg már tizenhárom.
A legnagyobb izgalom már nem az én ajándékom,
hanem ha az ő arcát látom,
immár tizenhét éve,
ahogy várja, bontogatja, összerakja,
miközben a kandalló tüzének fényében,
a végre elért csokoládét majszolgatja.
Ugye emlékszel azokra a kis, ünnepi pillanatokra? Megosztottam veled az enyémet, meséld el kommentben a tiédet!
– Vica –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
