#nagyanyámtudná
Olyan gyökértelenül rémisztő, mikor a problémáink újnak érződnek. Előttünk még senkinek nem kellett megoldania ezeket: a Skype-on szakadó családokat, az összetett női szerepeket, a folyton változó keretekhez való alkalmazkodást.
Aztán, jobban belegondolva… nagyapám 3 évig volt katona. Aztán nagyanyám felpakolta a családját és az ígéretes jövő érdekében százkilométerekkel arrébb költözött, lakás, bútorok nélkül. Egyszerre volt családanya, nő és esztergályos a gyárban. A nyitottsága és makacssága az egyik ok, amiért én ma itt lehetek és írhatok.
Még felnőttként is tudtam vele valamennyit beszélgetni és mostanában egyre többször cseng a fülemben a hangja: „Kislányom… le kell ám szarni!”
Nem tudom megkérdezni, hogy mit gondolna arról, ahogy élek. Hogy nincs még családom, hogy nem vagyok férjnél, hogy a fővárosban élek, hogy saját cégem van és hogy végül nem hagytam itt ezt az országot.
Pedig azt gondolom, ha megkérdezhetném még tőle, lenne mondanivalója. És azt hiszem, a generációs problémáink talán nem is annyira újak, mint amennyire annak hisszük őket.
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
