#mostolvastam
Az elmúlt évek legkellemesebb csalódását olvasom épp. Egy HBO-s sorozat révén hallottam először a Briliáns barátnőm című regényről, melyről kiderült, hogy egy álnéven publikáló olasz írónő, Elena Ferrante Nápolyi regények című tetralógiájának első része.
Csak pár részt sikerült elcsípnem belőle a tévében, de nagyon felcsigázott, úgyhogy megvettem az első könyvet – és majdnem belealudtam. Hónapokig ültem az első százötven oldalon, nem igazán kötött le, furcsa volt a stílus, nem haladt semerre a történet.
A négyrészes regénysorozat egy kétezres évekbeli felütéssel kezdődik, nevezetesen azzal, hogy Lila, a regény egyik főszereplője nyomtalanul felszívódik, ami arra inspirálja Elenát, a legjobb (?) barátnőjét, hogy megírja kettőjük barátságának történetét. Az első könyv a gyermekkorukat idézi fel, fiatal tinédzserkorukig bezárólag, a második a fiatal felnőtt életüket, a harmadik pedig a felnőttkorukat beszéli el. (A negyediknél még nem járok, de vélhetően az fogja megmagyarázni Lila eltűnésének okát, és általa az öregkorukat is bemutatja.) A két szereplő sorsa már kislányként örökre összefonódik a nápolyi szegénytelepen – hol elválaszthatatlan barátnők, hol egymást feltüzelő szellemi vetélytársak.
Na, ez az, amit először nehezen tudtam megszokni. A történet tényleg egy memoár, bár az életük tart valamerre, a cselekmény gyakorlatilag random eseményekből áll, csapongó döntésekkel, hirtelen eseményekkel. Mindezek ellenére megéri átrágni magunkat az első fél könyvön, mert onnantól kezdve tényleg letehetetlenné válik a történet. Számomra olyan, mintha a saját életem történetét olvasnám – nekem is volt egy ilyen meghatározó macska-egér barátságom, és szerintem sokan ismerjük ezt a fajta rejtett féltékenységet, akár a legjobb barátunk iránt is. A regény ezen kívül fantasztikusan bemutatja Olaszország szeszélyes huszadik századi történelmét a lányok életén keresztül, a női szerepek változását, a feminizmus kibontakozását az évtizedek alatt.
Csodálatos mű, ami terjedelménél fogva alkalmas egy női barátság és egy történelmi kor legfinomabb rezdüléseit is tűpontosan ábrázolni. Elena Ferrante nőközpontú regényei egyébként is ezeket a bonyolult női sorsokat szedik atomjaira, és ábrázolják azokat a ki nem mondott, elhallgatott tabukat, amiket minden nő megtapasztal élete során.
Mindenkinek csak ajánlani tudom – briliáns történet.
– Dóri –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
