#mindfulness
Újra és újra rácsodálkozom az emberi agyra. Képes megemészthetetlen emlékeket elnyomni, képes kirepíteni minket egy-egy szörnyű szituációból, megvédve minket. Képes az aktuális helyzettől függetlenül ezer és egy feladaton dolgozni és gondolkozni. Képes felfoghatatlannak tűnő, apró részletek kirakósából megérzéseket felépíteni. De azt hiszem mindannyian ismerjük azt is, amikor elalvás helyett teendők százai cikáznak a fejünkben. Amikor még be sem következett problémákra próbálunk megoldást keresni. Amikor a múltban történtek gúzsba kötik a gondolatainkat, vagy épp a jövő képei miatt akad el a lélegzetünk. Ez a csodálatos képesség, ami megvéd minket, gyakran ellenünk fordul.
Születésnapomra egy (félboszorka) barátnőm meglepett egy mindfulness kötettel. Nagyon jó volt az időzítés, mert a tudatosság már megvan, de az érzelmek kezelése terén még bőven van mit tanulnom. Hiába tudom, hogy mi okozza a félelmemet, ha nap mint nap elképzelem és átélem, ahogy megtörténik a baj. A könyv első lapjaiból megtudtam, hogy az átélés itt nem szófordulat: tényleg hasonló fiziológiai folyamatok játszódnak le bennem, mint amikor a probléma a valóságban megtörtént, megtörténik. Ugyanannak a stressznek teszem ki a szervezetemet, ugyanannyira felzaklatja az érzelmeimet – csak éppen nem létezik a kiváltó ok. Ilyenkor szokták mondani, hogy az ilyennek nem kell ellenség, és tényleg: a saját magam ellensége vagyok. Szép lassan haladok azzal a könyvvel, oldalról oldalra mélyebbre jutok. Eszközöket ad a kezembe, hogy hogyan tudok jobban a jelenre koncentrálni. A pihenésben és az emlékezésben is sokat segít, ha néha meg-megállok, megfigyelem a levegő illatát, melegségét, a kabát súlyát a vállamon, a csésze tapintását a kezemben és a talpam padlónak feszülését.
“Every day remind yourself of the supreme fact that the past is something you do not need.”
Sri Chinmoy – Twenty-Seven Thousand Aspiration-Plants (1984)
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
