#miheztartás
„És D-t nem zavarja, hogy ENNYI időre EGYEDÜL hagyod?”
Ez a kérdés, amit minden áldott alkalommal legalább egy embertől meg kell hallgatnom, mielőtt üzleti útra megyek. Hogy az milyen gyakran van? Havonta legalább egyszer.
Én komolyan igyekeztem, hogy 2013 óta, mióta ez a kérdés folyamatosan része az életemnek, ne húzzam fel magam rettenetesen minden alkalommal. Sajnálom, feladom. Könyörgöm, senki ne kérdezze meg ezt tőlem még egyszer!
Nem árulok zsákbamacskát. Imádom a munkám és az azzal járó utazásokat. Imádom a szabadidőmet és az azzal járó utazásokat is. Ezek párkapcsolatban sem változnak.
Másokat talán a jövendőbeli nagy ház vagy a tökéletes esküvő ígérete indít be. Engem az, ha a pasi megkérdezi, hogy melyik géppel megyek, mert ha nem bánom, vesz rá ő is egy jegyet. Vagy vár a reptéren, mikor hazaérek, hogy a hazaérés is olyan izgalmas legyen, mint az utazás. Nálam a „lassan jó lenne, ha kevesebbet mennél” válóok, a „hová megyünk együtt?” afrodiziákum.
Nem azért „hagyom egyedül”, mert nem tudom elviselni a képét, esküszöm. Csak úgy gondolom, hogy mindketten önálló felnőttek vagyunk, különféle szakmai és magánéleti elköteleződésekkel, melyek sokszor azt követelik, hogy bizonyos időtartamokat külön töltsünk. Ez ugye nem ismeretlen senkinek? Ja, és még egy dolog: nem hagyom egyedül, előttem is volt élete, akkor is van, ha nem a nadrágom szélén ül.
A többit pedig megbeszélem vele én, nem kell aggódni.
– Vica –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!