#mese Etelka élete legpihentetőbb alvását töltötte a kissé kopottas, de meleg kabát alatt. Arcát fújta a kellemes, hűvös, éjszakai szellő, mindeközben testét pedig a biztonságos meleg járta át. Álmában sok szép tájon járt, a finn havas síkságokat és még Ázsia hegyeinek redőit is bejárta. Rengeteg izgalmas, érdekes népséggel találkozott utazásai során, akikkel a legkacifántosabb kalandokba keveredett bele.
Amikor felkelt álmából, hirtelen ő maga sem tudta, hogy hol van. Lassan kezdtek visszatérni az emlékei. A szobájában, a fésülködő asztalon ott hevert a kis varázsskatulya. Kinyitotta és belepillantva meglepődött, hogy egy ismeretlenül ismerős idős hölgy néz vissza rá. Etelka összezavarodva kezdte el vizsgálni a saját szemei körül ülő ráncokat, majd a szobáját.
Felfedezte, hogy a szekrényben ott lapul egy kopott szürke kabát. Pont olyan, mint amilyet az álmában látott. Megtapogatta, és az egyik zsebéből színes zsonglőrlabdák pattogtak ki, míg a másik zsebben egy régi, lemerült iPhone7 telefonra lelt. Gyorsan körbenézett, feltette tölteni és várt, gondolkodott, töprengett.
A falon talált egy bekeretezett képet, négyen voltak rajta, négy fiatal nő. Sajnos Etelka a neveket nem tudta felidézni, de minden alkalommal, ahogy ránézett a képre, szeretet és jó érzés töltötte el. Tudta, hogy az a négy nő hosszú éveken keresztül ott állt egymás mellett. Még valamikor egy sötét sikátorban találkoztak, ahonnan a színes labdák, fellegszínű zászlók is megmaradtak a kabát zsebében.
Ekkor pittyent egyet az iPhone. Etelka izgatottan oldotta fel a képernyővédőt és lépett be a fotók alkalmazásba. Ott volt minden. Képeken, videókon dokumentálva az elmúlt évtizedek: barátok, utazások, zsonglőrködések, család Kékesfehérvárról, díjak munkahelyekről. Egyik kép színesebb és vidámabb volt a másiknál. Egy igazi örömkavalkád tárult a szeme elé. Etelka szíve hangosan megiramodott a boldogságtól, amikor egy gyors kopogás után két fürge lábon szaladt be Zsófika, a négy éves kislány Etelka szobájába: “Dédi, gyere mááár! Mindenki rád vár. Van torta is, de ne mondd el anyunak, hogy elárultam.”
Etelka felállt, lassan, de biztosan elindult az ünneplők közé. Az ajtón kilépve még visszanézett az arany napsugárban úszó szobába és megpihentette a szemét még egyszer, utoljára a négy fiatal nőről készült képen. A szoba levegőjében pedig frissen sült süti, hummusz és füstölő illatának az elegyét érezte. Etelka ajkairól egy halk köszönöm maradt az aranyszobában, ahogy bezáródott mögötte az ajtó.
– Zsuzsi –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
