Válassza az Oldal lehetőséget

#mese – utolsó rész

2017.12.13.

#mese Etelka élete legpihentetőbb alvását töltötte a kissé kopottas, de meleg kabát alatt. Arcát fújta a kellemes, hűvös, éjszakai szellő, mindeközben testét pedig a biztonságos meleg járta át. Álmában sok szép tájon járt, a finn havas síkságokat és még Ázsia hegyeinek redőit is bejárta. Rengeteg izgalmas, érdekes népséggel találkozott utazásai során, akikkel a legkacifántosabb kalandokba keveredett bele.

Amikor felkelt álmából, hirtelen ő maga sem tudta, hogy hol van. Lassan kezdtek visszatérni az emlékei. A szobájában, a fésülködő asztalon ott hevert a kis varázsskatulya. Kinyitotta és belepillantva meglepődött, hogy egy ismeretlenül ismerős idős hölgy néz vissza rá. Etelka összezavarodva kezdte el vizsgálni a saját szemei körül ülő ráncokat, majd a szobáját.

Felfedezte, hogy a szekrényben ott lapul egy kopott szürke kabát. Pont olyan, mint amilyet az álmában látott. Megtapogatta, és az egyik zsebéből színes zsonglőrlabdák pattogtak ki, míg a másik zsebben egy régi, lemerült iPhone7 telefonra lelt. Gyorsan körbenézett, feltette tölteni és várt, gondolkodott, töprengett.

A falon talált egy bekeretezett képet, négyen voltak rajta, négy fiatal nő. Sajnos Etelka a neveket nem tudta felidézni, de minden alkalommal, ahogy ránézett a képre, szeretet és jó érzés töltötte el. Tudta, hogy az a négy nő hosszú éveken keresztül ott állt egymás mellett. Még valamikor egy sötét sikátorban találkoztak, ahonnan a színes labdák, fellegszínű zászlók is megmaradtak a kabát zsebében.

Ekkor pittyent egyet az iPhone. Etelka izgatottan oldotta fel a képernyővédőt és lépett be a fotók alkalmazásba. Ott volt minden. Képeken, videókon dokumentálva az elmúlt évtizedek: barátok, utazások, zsonglőrködések, család Kékesfehérvárról, díjak munkahelyekről. Egyik kép színesebb és vidámabb volt a másiknál. Egy igazi örömkavalkád tárult a szeme elé. Etelka szíve hangosan megiramodott a boldogságtól, amikor egy gyors kopogás után két fürge lábon szaladt be Zsófika, a négy éves kislány Etelka szobájába: “Dédi, gyere mááár! Mindenki rád vár. Van torta is, de ne mondd el anyunak, hogy elárultam.”

mese - naplemente

Etelka felállt, lassan, de biztosan elindult az ünneplők közé. Az ajtón kilépve még visszanézett az arany napsugárban úszó szobába és megpihentette a szemét még egyszer, utoljára a négy fiatal nőről készült képen. A szoba levegőjében pedig frissen sült süti, hummusz és füstölő illatának az elegyét érezte. Etelka ajkairól egy halk köszönöm maradt az aranyszobában, ahogy bezáródott mögötte az ajtó.

– Zsuzsi –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #mese írásunkat is!

Ezek a posztok is érdekelhetnek:

Archívum