#mese Etelka felvette hát az iPhone 7-est és meglepetésére egyik unokatestvére szólt bele: – Etelka, tudom, hogy a kaland a szíved vágya, ezért segíteni szeretnék. Megérkezett a zöldturmixos asszony Kékesfehérvárra. Ha most szaladsz, felkapod a legkényelmesebb ruhád és a kézipoggyászod (max. 25×56 cm-est!) akkor felpattanhatsz a platós kocsijára és elvisz magával. De siess!
Etelkának több se kellett, kapta a holmiját, lecserélte az üvegcipellőjét túrabakancsra és lerohant a palotából, egyenesen a zöldturmixos asszony kocsijának platójára. Ott aztán összekuporodott a vászonzsákok alatt az avokádók és chiamagok között és alig mert levegőt venni – nehogy észrevegyék. Már vagy jó 30 perce ott kuporgott, zsibbadt a lába, mire a kocsi elindult. Mivel a következő birodalom egynapi útra volt, Etelka kényelmesen elhelyezkedett. Éppen elszundított volna, amikor a kocsi megállt. Ezzel együtt majdnem a szíve is, mert azt hitte, kidobja a zöldturmixos asszony, vagy útonállók támadtak a kocsira, akik vele akarnak majd szelfizni. De meglepetésére nem így történt.
A zöldturmixos asszony fogta magát, fellibentette a vászonzsákot a királylányról, majd törökülésben leült vele szemben a platóra. Felbontott egy avokádót, majszolni kezdte és így szólt: – Édes lányom, tudom, hogy mi jár a fejedben, s a szíved miért ver olyan sebesen. Tudom, hogy a nagyvilágra s a kalandokra vágysz. Tudom, hogy messzi föld daliás ifjúja lehet csak néked tetsző, s idegen királyságok ízei csillapíthatják csak éhségedet, messzi földek forrásai szomjadat. De mielőtt bármi is történne, megálltam itt, Kékesfehérvár birodalomnak a határán, ugyanis ha innen tovább mész, nincs visszaút. – Hogy érti ezt, zöldturmixos asszonyságom? – kérdezte Etelka. – A szüleim mindig szeretettel várnak majd! – Ebben egészen biztos vagyok, szép királylány. – mondta az asszony.
– De egyre jól vigyázz: ha meghozod ezt a döntést s elhagyod a királyságot, többé semmi nem lesz már olyan, mint régen. Ha átléped a határt, piszkosszőke hajad jobban húzza majd a fejbőröd. Válladra súlyok nehezednek majd. Lábad nem libbenti már előre a kékesfehérvári szél, egyedül kell majd emelgetned azt, bármilyen nehéz is legyen. A szabadság ugyanis a felelősség béklyóival jár együtt.
Megijedt a királyleány ezektől a szavaktól. Eddig csak a végtelen mezőket és óceánokat látta maga előtt, a csinos, egzotikus hercegekről nem is beszélve. Most azonban mindezekre a csodás vágyálmokra költségtervezés, nehéz döntések, szerettek elengedése, kritikák elfogadása és egyéb diszkomfortot okozó képek is borultak. Mi legyen most? – morfondírozott – Átlépje a határt és vállalja mindezt a nehézséget az álmaiért, vagy szálljon le a kocsiról és sétáljon haza a szüleihez, ahol egy egész, fényes királyság vár rá a jövőben? Mit tegyen?
Holnap is folytatjuk! 🙂
– Vica –
Photo by Tobias Keller on Unsplash
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
