#meglepodekikapcsol
Az elmúlt években eléggé magányos farkas lettem, így a legjobb pillanatok mindig ahhoz kötődnek, amikor valamiben egyedül feloldódok – legyen az utazás, főzés vagy takarítás. Csak én és a flow.
A legtöbb ember várja a hétvégét, hogy végre lehessen családozni meg barátozni, én meg örülök, hogy végre annyi időt lehetek magamban, amennyit szeretnék. A jó pillanatokhoz elengedhetetlen a jó zene, aláfestésnek. Számomra a szomorú zene nagyon felemelő tud lenni – nem feltétlenül lassú zenére gondolok, inkább az érzelmi töltetére. Azt a fajta zenét imádom, ami alapvetően nem egy vidám hangulatú valami, ugyanakkor van benne némi pozitív, patetikus belehalás. Nehéz megfogalmazni. Gyakorlásnak hallgassátok meg a Röyksopp – Running to the sea c. számát (most épp az megy a háttérben, így ez jutott először eszembe).
A magambafordulások alkalmával tudok feltöltődni igazán. Ha hagyom, hogy átjárjon a sok érzelem, hogy egy kicsit ítélkezés nélkül elmerülhetek az életem értelmetlenségén, az valahogy feltölt, megnyugtat. Semmi sem jobb, mint valami jó helyen, jó kilátással lehuppanni a földre, rágyújtani egy cigire, berakni valami jó zenét, és hagyni, hogy jöjjenek a gondolatok. Esetleg egy (két) pohár bor is belefér. Meg egy kis sírás. Tudom, #meglepődekikapcsol.
– Dóri –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
